deiben találhatók a legkisebb példányok, ezek többnyire
1,2-1,5 méterre nőnek meg. Alapszínük sötét fekete, barna,
szürke és olíva lehet, amit világos sárga, krém, arany vagy
fehér minták tarkítanak. A cheynei szőnyegpitonra jellem-
ző minta a fejen, a fej hátsó részétől, a szemen keresztül
a nazális pikkelyekig tartó fekete sáv. Mintázatuk válto-
zatos: lehet gyűrűs, hosszanti csíkos és ezek keveréke.
Testalkatuk a többi szőnyegpitonéhoz hasonló, fejük
jól elkülönülő háromszög alakú. Farkuk kapaszkodáshoz
alkalmas, testük oldalról kissé lapított.
A hímek ennél az alfajnál
szintén nagyobb méretet
mutatnak, mint a nőstények.
északi területeken vörösesebb színűek. Ahogy idősödnek,
színük besötétedik és kontrasztosabbá válik. Mintázatuk
lehet foltos, gyűrűs, csíkos, illetve ezek bármelyik kombi-
nációja. Alakját tekintve nem különbözik a többi
szőnyegpitontól. Általánosságban is megjegyezhető,
hogy a szőnyegpitonok alakja azonos, csak a szín, a
mintázat és a pikkelyek száma különbözteti meg őket. A
fajok/alfajok között átfedések lehetnek.
A szaporodási időszakuk augusztus és október közé
tehető. A hímek gyakran harcolnak a szaporodási időszak-
ban. A fészekalj mérete 10-60 tojás közé tehető. A fi atal
állatok kikeléskor mindössze 22-30 grammosak, de gyorsan
elérik az akár 3,4 méteres hosszúságot is. A legnagyobb
példány, amit eddig találtak 2002-ben Új-Dél-Walesben,
3,5 méter és 22,3 kilogramm volt.
A hímek a természetben
nagyobbra nőnek
a nőstényeknél.
A tél folyamán párosodnak, ebben az időszakban gyak-
ran harcolnak egymással. A harc folyamán megpróbálják
egymást a földre lenyomni, egyes esetekben haraphatják
is egymást. A természetben 10-12 darab tojást raknak. A
nőstények körbetekerednek a tojásokon, de nem feltétlen
melegítik azokat, mivel az elterjedési területükön viszony-
lag állandó a hőmérséklet.
FOTÓ: PAUL HARRIS
FOTÓ: SCOTT EIPPER
4. Murray-
Darling
szőnyegpiton
(Morelia spilota metcalfei)
Előfordulása a Nagy-Artézi-medencétől Új-Dél-Walesen
keresztül Viktóriáig tart. Nagy elterjedési területüknek
köszönhetően többféle élőhelyen megtalálhatóak, például
eukaliptusz erdőkben, gránitsziklákon és mocsaras vidé-
keken, nagy fák környékén is előfordulnak.
A nyakat halványszürke foltok borítják, a test többi
részén rendszertelen eloszlásban megtört gyűrűk találha-
tóak. Alapszíne vöröses barna és sötétszürke. Erős fejmin-
tázattal rendelkeznek.
Tavasszal párosodnak, a nyár közepén rakják le a tojásai-
kat, 12-13 darabot. Tojásaikat gyakran nyulak üregébe vagy
odvas fák üregeibe rakják le, ahol a kicsik kikeléséig vi gyáz-
zák azokat. Nem lehet tudni, hogy a természetben a hí mek
harcolnak-e egymással, de fogságban előfordul. Kikeléskor
19-25 grammosak, kifejlett korra az 1,5-2 métert érhetik el.
3. Part menti szőnyegpiton
(Morelia spilota mcdowelli)
Ez az alfaj Ausztrália termékeny, keleti partjainál honos.
Északról a York-félszigetig fordul elő, a legnagyobb mére-
tű szőnyegpiton. Az erdős részeket kedveli, de a féltrópusi
esőerdőkben, száraz esőerdőkben és az eukaliptusz erdők-
ben is gyakran előfordul. Sokszor megtalálhatóak mező-
gazdasági területeken is.
A mcdowelli szőnyegpiton a legváltozatosabb megje-
lenésű. Az azonos fészekaljból kikelő kis kígyók is nagy
változatosságot mutathatnak színben és mintában is. Az
elterjedési terület déli részein sötétebb színűek, míg az
32