SZIGma 2018. november | Page 7

7 A SZIG... ma atalok, amit tesznek, azt helyesen teszik, de mindenképpen szorgalmaznék egy mozgás- gazdagabb életmódot, illetve szeretném, ha többet olvasnának, és járnának a természet- ben, de hát a világ mára már teljesen elszaladt a másik irányba. Miben változott a Széchenyi azóta, hogy a tanár úr ide járt? Amikor én ide jártam, még tiszteltük azo- kat a tanárokat, akik itt tanítottak, felnéztünk rájuk, azt gondolom, ez manapság nincsen egészen így. Ami a gyerekeket illeti, azt tu- dom mondani, hogy amikor én ide jártam, át- lagosan sokkal jobb fizikumuk volt a diákok- nak, mint ma, és az iskolai csúcsok is sokkal magasabbak voltak minden sportágban. Az, hogy most a fiúk öt-hat centiméterrel maga- sabbak az apáiknál, sem a magasugrásban, sem a többi sportágban nem tükröződik vis�- sza, holott az lenne a természetes. Emellett annak ellenére, hogy akkor a kommunista rendszer volt életben és az embereknek sok- kal jobban félniük kellett, mint ma, azok a fiúk és lányok, akik akkor ebbe az iskolába jártak, sokkal bátrabbak voltak, jobban ki merték mondani a gondolataikat. A mai gye- rekek kétszer is meggondolják azt, hogy ki- álljanak-e az igazukért, vagy egyáltalán, az abszolút igazságért. Ennek egyik jó példája az, hogy a szerenád alkalmából nem merik elénekelni a „Nélküled” című dalt, bizonyos tiltás miatt. Namost az én koromban simán kiálltunk volna és elénekeltük volna. Ma viszont azon gondolkoznak, hogy a későb- biekben, például az érettségin, milyen követ- kezményei lennének az ilyesfajta ellenszegü- lésnek magukra nézve. Márpedig én ebben látom ennek a generációnak, sőt az országnak a vesztét is, hogy az emberek helyezkednek, ügyeskednek, a saját érdekeiket nézik, pedig amit ma nem mersz megtenni, azt életed vé- géig bánni fogod, hogy nem tetted meg ak- kor, amikor még volt rá lehetőséged. Erős erkölcsi változást tapasztalok, és úgy látom, fontos dolog van elveszőben. Miben változott az iskola azalatt az idő alatt, amíg a tanár úr itt tanított? Elment néhány jó tanár, elment néhány jó osztály, de ezalatt a pár év alatt olyan nagy változást igazából nem tapasztaltam. Mit gondol, más jövő elé néz egy mai fia- tal, mint egy akkori fiatal? Hát persze, teljesen más jövő elé. Amikor én fiatal voltam, mindenki azt gondolta, hogy a kommunista rendszer megdönthetetlen, mindenkire egy viszonylag kiszámítható, viszont nem is túl rózsás jövő várt. Csak há- romévente mehettünk külföldre, egyébként ez viszont jót tett a sportnak, hiszen a külföl- di út lehetősége is jelentős motiváló erő volt a fiatalok számára. A mai fiatalság jövőjét sem látom optimistán, itt van ugye a migráció, a EGY KARRIER KEZDETE Interjú Gyöngyösi Jankával, is- kolánk profi kosárlabdázó 8.B-s diákjával, aki már most komoly sikereket ér el a sportágában. Vá- logatottság, országos 3. hely és sok- sok küzdés. Mikor kezdtél el kosarazni? 5 évesen. És miért pont a kosárlabdát vá- lasztottad? Nagyon mozgékony kislány vol- tam. Egyfolytában futkároztam, ug- ráltam, ezért egy ismerősünk, aki akkor már edzett, azt ajánlotta anyu- kámnak, hogy vigyen el kosárlab- dázni az akkor már elsős, másodikas gyerekekhez a Gárdonyiba. Így kez- dődött. Hogy álltál hozzá először a kosár- labdához? Kicsi voltam még, úgyhogy tetszett és szerettem. És most? Most az életem és imádom! Mesélj egy kicsit légy szíves a vá- logatottról. Az egész úgy kezdődött, hogy be- hívtak minket egy közös edzésre, ahol 22-en voltunk, ebből 12 személyt vá- logattak ki, így utaztunk Szlovéniá- ba egy nemzetközi tornára. Nagyon nagy élmény volt. Különösen megha- tó volt, hogy minden meccsünk előtt megszólalt a magyar himnusz. A mér- kőzéseken nagyon küzdöttünk, végül harmadik helyezést értünk el. A csa- pat nagyon jó közösséggé vált, igazi barátságok születtek. Nagyon nagy köszönettel tartozom az edzőmnek Czirják Szilviának, és az egyesület vezetőjének, Czukorné Hollós Anná- nak, hogy eljuthattam ide. Gondolom, sok fontos meccsed volt már. Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb? Az országos harmadik helyre. Köszönöm a beszélgetést, és továb- bi sok sikert kívánok! Szabó Kamilla (7.B) 2018. november globális felmelegedés, a vízhiány, a túlné- pesedés, ezek mind-mind nagyon nehezen megoldható problémák, márpedig ha ezeket valaki nem oldja meg, az rátok nézve eléggé gyászos következményekkel fog járni. Ha lenne valami, amit a Széchenyi diák- jainak üzenne, mi lenne az? Egy idézet Vauvenargues-tól: „Aki min- dent elvisel, mindent merhet”. Gögh Nóra (10.B)