7
A SZIG... ma
atalok, amit tesznek, azt helyesen teszik, de
mindenképpen szorgalmaznék egy mozgás-
gazdagabb életmódot, illetve szeretném, ha
többet olvasnának, és járnának a természet-
ben, de hát a világ mára már teljesen elszaladt
a másik irányba.
Miben változott a Széchenyi azóta, hogy a
tanár úr ide járt?
Amikor én ide jártam, még tiszteltük azo-
kat a tanárokat, akik itt tanítottak, felnéztünk
rájuk, azt gondolom, ez manapság nincsen
egészen így. Ami a gyerekeket illeti, azt tu-
dom mondani, hogy amikor én ide jártam, át-
lagosan sokkal jobb fizikumuk volt a diákok-
nak, mint ma, és az iskolai csúcsok is sokkal
magasabbak voltak minden sportágban. Az,
hogy most a fiúk öt-hat centiméterrel maga-
sabbak az apáiknál, sem a magasugrásban,
sem a többi sportágban nem tükröződik vis�-
sza, holott az lenne a természetes. Emellett
annak ellenére, hogy akkor a kommunista
rendszer volt életben és az embereknek sok-
kal jobban félniük kellett, mint ma, azok a
fiúk és lányok, akik akkor ebbe az iskolába
jártak, sokkal bátrabbak voltak, jobban ki
merték mondani a gondolataikat. A mai gye-
rekek kétszer is meggondolják azt, hogy ki-
álljanak-e az igazukért, vagy egyáltalán, az
abszolút igazságért. Ennek egyik jó példája
az, hogy a szerenád alkalmából nem merik
elénekelni a „Nélküled” című dalt, bizonyos
tiltás miatt. Namost az én koromban simán
kiálltunk volna és elénekeltük volna. Ma
viszont azon gondolkoznak, hogy a későb-
biekben, például az érettségin, milyen követ-
kezményei lennének az ilyesfajta ellenszegü-
lésnek magukra nézve. Márpedig én ebben
látom ennek a generációnak, sőt az országnak
a vesztét is, hogy az emberek helyezkednek,
ügyeskednek, a saját érdekeiket nézik, pedig
amit ma nem mersz megtenni, azt életed vé-
géig bánni fogod, hogy nem tetted meg ak-
kor, amikor még volt rá lehetőséged. Erős
erkölcsi változást tapasztalok, és úgy látom,
fontos dolog van elveszőben.
Miben változott az iskola azalatt az idő
alatt, amíg a tanár úr itt tanított?
Elment néhány jó tanár, elment néhány jó
osztály, de ezalatt a pár év alatt olyan nagy
változást igazából nem tapasztaltam.
Mit gondol, más jövő elé néz egy mai fia-
tal, mint egy akkori fiatal?
Hát persze, teljesen más jövő elé. Amikor
én fiatal voltam, mindenki azt gondolta, hogy
a kommunista rendszer megdönthetetlen,
mindenkire egy viszonylag kiszámítható,
viszont nem is túl rózsás jövő várt. Csak há-
romévente mehettünk külföldre, egyébként
ez viszont jót tett a sportnak, hiszen a külföl-
di út lehetősége is jelentős motiváló erő volt a
fiatalok számára. A mai fiatalság jövőjét sem
látom optimistán, itt van ugye a migráció, a
EGY KARRIER
KEZDETE
Interjú Gyöngyösi Jankával, is-
kolánk profi kosárlabdázó 8.B-s
diákjával, aki már most komoly
sikereket ér el a sportágában. Vá-
logatottság, országos 3. hely és sok-
sok küzdés.
Mikor kezdtél el kosarazni?
5 évesen.
És miért pont a kosárlabdát vá-
lasztottad?
Nagyon mozgékony kislány vol-
tam. Egyfolytában futkároztam, ug-
ráltam, ezért egy ismerősünk, aki
akkor már edzett, azt ajánlotta anyu-
kámnak, hogy vigyen el kosárlab-
dázni az akkor már elsős, másodikas
gyerekekhez a Gárdonyiba. Így kez-
dődött.
Hogy álltál hozzá először a kosár-
labdához?
Kicsi voltam még, úgyhogy tetszett
és szerettem.
És most?
Most az életem és imádom!
Mesélj egy kicsit légy szíves a vá-
logatottról.
Az egész úgy kezdődött, hogy be-
hívtak minket egy közös edzésre, ahol
22-en voltunk, ebből 12 személyt vá-
logattak ki, így utaztunk Szlovéniá-
ba egy nemzetközi tornára. Nagyon
nagy élmény volt. Különösen megha-
tó volt, hogy minden meccsünk előtt
megszólalt a magyar himnusz. A mér-
kőzéseken nagyon küzdöttünk, végül
harmadik helyezést értünk el. A csa-
pat nagyon jó közösséggé vált, igazi
barátságok születtek. Nagyon nagy
köszönettel tartozom az edzőmnek
Czirják Szilviának, és az egyesület
vezetőjének, Czukorné Hollós Anná-
nak, hogy eljuthattam ide.
Gondolom, sok fontos meccsed
volt már. Melyik eredményedre vagy
a legbüszkébb?
Az országos harmadik helyre.
Köszönöm a beszélgetést, és továb-
bi sok sikert kívánok!
Szabó Kamilla (7.B)
2018. november
globális felmelegedés, a vízhiány, a túlné-
pesedés, ezek mind-mind nagyon nehezen
megoldható problémák, márpedig ha ezeket
valaki nem oldja meg, az rátok nézve eléggé
gyászos következményekkel fog járni.
Ha lenne valami, amit a Széchenyi diák-
jainak üzenne, mi lenne az?
Egy idézet Vauvenargues-tól: „Aki min-
dent elvisel, mindent merhet”.
Gögh Nóra (10.B)