• nagy potencia van ebben az intézményben, sok fejlődési lehetőség
• krízisben nem feltétlenül kell megijedni, mert ez a fejlődés lehetőségét is magában hordja
• nem minden lépés tervezhető előre, de ez nem baj
• sokszor szóba került a dinamikus delegáció, a visszatekintés, vagyis lassan összeáll a kép.
A folyamat eleje is előkerült, érdemes azzal is többet foglalkozni. Építkező időszakban vagyunk. Az impulzusok iskolája, de mit kezdünk ezekkel? Hogyan támogatjuk egymást?
• felkészültebbek vagyunk
• az egyéni tapasztalatokat hogyan visszük át a közösségbe?
• érdemes lenne tanulni a folyamatainkból( pl. zöldségkosár a 12 terület szempontjából, mert ez egy „ állatorvosi ló”)
És ezzel egyelőre véget is ért az auditok sora az iskolánkban. A Tanári Kollégium ősszel( még az audit előtt) úgy döntött, hogy jövőre nem kérünk külső értékelést. Az indokok között az volt a leghangsúlyosabb, hogy először rá kell tekintenünk a három auditra, összegeznünk kell tanulságaikat, hatásaikat, és ezek után lehet majd újra dönteni a folytatást illetően.( Jövőre elméletileg újra egy nagy, átfogó audit következne, ezért is került idézőjelbe a címben szereplő köztes szó.) Ugyanakkor nagyon bízom abban, hogy e rátekintés eredménye a további értékelések szükségessége lesz majd.
Köszönöm mindazok munkáját, akik az idei köztes audit előkészítésében és lebonyolításában részt vettek: Makra Nellinek az értékelők szállásának intézéséért és a Szülői Kollégium auditba való bevonásáért; Csetkovits Csillának, Sugár Tündének és Molnár Edinának az audit anyagi fedezetének, továbbá az értékelők ebédjének, ellátásának biztosításáért; Egri Áginak az audit konferenciába való belekomponálásáért; az auditra érkező értékelő csoport számára harapnivalót készítő szülőknek; az audit napján beszámolót tartó csoportoknak:- a Zöld Waldorf Szociális Szövetkezet auditban részt vevő tagjainak,- az Egyesületi Vezetőségnek,- a Szülői Kollégiumnak,- az Erasmus + projekthét lebonyolításában részt vevő tanári csoportnak; és nagy köszönet Németh Attilának is iskolaképviselői beszámolójáért.
Végül, de nem utolsósorban pedig köszönet Fabulya Editnek. Az ő előrelátásának és bátorságának köszönhető, hogy annak idején vállalkoztunk erre az értékelési folyamatra. Szerintem rengeteget tanulhattunk belőle, és sok-sok megszívlelendő javaslatot kaptunk az értékelőktől.
A mielőbbi folytatásban bízva: Köszler Zoltán