Aztán szerencsémre - valamikor harmadikban - öntudatra ébredtem, és
elszántam magam, hogy valahogy le kellene érettségiznem.
Rettegi Attila igazgató úr volt a magyartanárom, na, neki szerencséje volt
velem, mert ez volt a kedvenc tantárgyam, de buli volt, hogy az igazgató
tanít és érettségiztet majd.
Drága Misi bácsinak soha nem tudom meghálálni, amit értünk tett.
Konkrétan egy év alatt „belénk verte” négy év matematika anyagát,
fogalmam sincs, honnan vette azt a rengeteg türelmet. De emlékszem,
hogy addig magyarázta, míg felfogtuk. Óriási energiáiba kerülhetett.
Heckmanné Varga Ildikó tanárnő volt az osztályfőnököm öt évig, akitől
megtanultam, hogy nem kell mindig az igazamat hangoztatni, vannak
finomabb módszerek is a meggyőzésre, a békés együttműködésre, és
annak elfogadására, hogy nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy én
szeretném.
Sipos László tanár úr volt a némettanárunk, meg tulajdonképpen a
pszichológusom, imádtam a stílusát, az óráit, hogy eljött velünk az
osztálykirándulásokra, a divatbemutatókra. Hogy mindig meghallgatott, és
mindig próbált segíteni.
Némethné Ódor Edit tanárnő megszerettette velem a történelmet, amiből
mindig csak hármas bírtam lenni addig, míg nem ő tanított, és végül ötösre
érettségiztem.
Edelényi Edina tanárnő megtanított a kitartásra, edzett minket keményen,
na meg az a kosárlabdás időszak … . Felejthetetlen, ahogyan a Perint körök
is.
Nagyon fontos megemlítenem, hogy 2001-ben Bukvai Edit néni feltett egy
kérdést, mert segíteni akart nekem: van-e kedvem nyáron dolgozni? (Na,
gondoltam, varrni, hát, ha nincs más, muszáj lesz). Ugyanis Edit néni
pontosan tudta, hogy nem igazán vagyok jó anyagi helyzetben, édesanyám
egyedül nevelt fel. Nem részletezem, nem volt könnyű…..
De hát nem is varrnom kellett, hanem öltöztetnem, mégpedig a Ferenceskertben, a Savaria Történelmi Karneválon, pl. Koncz Gábort. Igen, itt
kezdődött minden, évről évre alig vártam, hogy megint mehessek a
karneválra, igen, itt szerettem bele a színházba.
63