Érdekes volt, hogy néhány tanár tanította édesanyámat is, pl. Varga
Istvánné, Elvira néni, aki technológiát tanított nekem; Seper Éva tanárnő
volt az osztályfőnöke, aki nekem biológiát tanított; Horváth Nándorné, aki
után mindig sajnáltuk letörölni a táblát, mert szebben írt és szerkesztett,
mint mi a füzetbe.
Borzasztó voltam, matt feketében jártam, feketére festett szemekkel, lila
szájjal, tele anarchiával, lázadással, enyém a világ, én vagyok a valaki
érzésekkel, na meg tele félelemmel. Ugyanis fogalmam sem volt róla ki
vagyok, és mi a fenét fogok itt csinálni, és biztosra vettem, hogy a
tanárokat nem fogja érdekelni semmi, és én nem fogom érdekelni őket.
Megint tévedtem.
Nagyon nagy szám volt mindig is, ami a szívemen, az a számon típus,
imádtam vitatkozni. Legnagyobb megdöbbenésemre soha nem alázott meg
senki, és igenis figyeltek arra, amit mondok vagy ami a véleményem.
Ruhaipari technológus technikus képzéssel kezdtem, ez öt évet jelentett, a
negyedik év után érettségi. Az akkori törvények szerint nem lehetett
gyakorlatunk az elő két évben, így kéthetente egyszer szakmai orientáció
néven jutottunk csak ki a tanműhelybe. Nehéz volt úgy szakmát tanulni,
hogy csak elméletben képzelgetjük el a dolgokat, meg az is, hogy igazából
az érettségire hajtott mindenki, közben a szakmai tantárgyakat is tanulni
kellett. A varrás nem igazán nekem való, erre elég korán rájöttem, így az
első öt évemben elég sokat szenvedtem, de nem adtam fel!
Birosz Pál tanár úr próbált nekem olaszt tanítani az első két évben, amit
akkor elblicceltem, és jó párszor a tantermen kívül kötöttem ki, ezt nagyon
bánom. Mert az élet vicce, hogy megszerettem az olasz nyelvet, később
neki is álltam tanulni.
Egyszer csak jött a megmentés, egy felkérés formájában, mi lenne, ha
divatbemutatóznánk? Azt se tudtam, mi az, de persze, azonnal
jelentkeztem, vágytam valami pluszra. Soha nem voltam modell, nem is
leszek, de imádtam ezt csinálni. Eljutottuk Szlovéniába, Oberwartba,
voltunk a röjtökmuzsaji kastélyban, Vasváron, Szombathelyen a Fő téren és
a Hermann Ottó Szakközépiskolában. Ekkor megtanultam, hogy ha
örömmel csinálok valamit, az életem sokkal könnyebbé és jobbá válik.
Persze, tanulni ettől még nem szerettem.
62