FÓKUSZBAN
ÉPÍTŐIPARI ÁGAZATI FÓRUM
Vonzóbbá kell tenni a szakmát
A Keszthelyi Építőipari Ágazati Képzőközpont adott otthont a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett építőipari ágazati fórumnak május végén . A rendezvény fókuszában a megújult szakképzési rendszer , az ágazati képzési központok szerepe és helyzete , valamint az elmúlt két évben már javulást mutató beiskolázási trend további szükséges emelésének kérdései álltak . Az építőipar a hazai gazdaság egyik húzóágazata , a GDP 6 százalékát állítja elő , és 350 ezer embernek ad munkát . A szakképzésben 12 ezer fiatal tanul építőipari szakmákat , amely bár 30 százalékkal meghaladja a néhány évvel ezelőtti tanulói létszámot , még mindig kevés , állítják a szakemberek , akik szerint tovább kell erősíteni az érdeklődést , az orientációs tevékenységeket .
A fórum résztvevőit Bangó-Rodek Viktória , a kamara szakképzési vezetője és Düh Sándor , az ipari tagozat elnöke köszöntötte , majd Tóth Istvánné , az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége alelnöke , a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarán belül működő Építőipari Ágazati Készségtanács elnöke mutatta be és értékelte a két éve átalakult hazai szakképzés rendszerét és az átalakítás eddigi tapasztalatait . Elmondta , a köznevelés és a szakképzés szétválasztása , a technikumi rendszer kialakítása rendszerszintű beavatkozást jelentett a hazai oktatásban . „ A beavatkozás célja a szakmai képzés eredményességének és minőségének javítása mellett a szakképzés , a szakmák presztízsének emelése volt ”, amellett , hogy biztosítsa a hátrányos helyzetűek esélyegyenlőségét . Az átalakulás előkészítésében és a végrehajtásban is számos szervezet vett részt . Ilyen szervezet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara , amely a rendszer működtetésében , a duális partnerség feltételeinek megteremtésében segíti a vállalkozásokat , és ilyenek az Ágazati Készségtanácsok , amelyeknek tagjai főként piaci szereplők , és amelyek javaslatot tettek és tesznek a szakmastruktúrára , illetve az ágazati képzési követelményekre . Tóth Istvánné szerint óriási jelentősége van például annak , hogy a szakképzésbe kerülő fiatalok számára ma ágazati alapképzéssel indul az oktatás , amelynek során a fiatal betekintést kap az építőipari ágazathoz tartozó alapszakmák mindegyikébe . A szakembereknek ugyanis bizonyos rálátással kell rendelkezniük az építőipar egészére , a folyamatokra , arra , hogy különféle tevékenységek hogyan követik egymást . Tóth Istvánné szerint a technikusi képzés viszszaállítása mellett az iskolatípusok közötti átjárás is az új rendszer nagy vívmánya . Kevésbé kedvező a készségtanács elnöke szerint az a szabály , amely szerint a kkvszektorba tartozó vállalkozások csak 12 fiatallal köthetnek szakképzési munkaszerződést . A képzőközponti rendszerről szólva Tóth Istvánné elmondta , a cél az volt , hogy erősítse a kisebb vállalkozások együttműködését a szakképzésben való részvételben , miközben persze annak terhei megoszlanak a partnerek között . „ Úgy gondoljuk , hogy a hazai oktatási intézményi rendszer az építőiparban elaprózódott . Regionális képzési központokra van szükség , területi alapon szerveződve , és ezek alapjait jelenthetik a jelenleg már működő ágazati képzőközpontok ” – zárta előadását Tóth Istvánné .
Papp Sándor , a házigazda intézmény vezetője előadásában ismertette az intézmény történetét , céljait . A szakképzés
6 ZALAI GAZDASÁG | V . ÉVFOLYAM 5 . SZÁM | 2022 . MÁJUS
FOTÓ : HENICS ATTILA
Tóth Istvánné , Papp Sándor és Vörös-Gubicza Zsanett
új rendszerével kapcsolatban elmondta : mivel még mindig szétaprózódott a szakmastruktúra , így nagyon kevés idő jut egy-egy alapszakma megismerésére az első évben , miközben a diákok több mint egy évig nem látnak valós munkakörnyezetet . Álláspontja szerint érdemes átgondolni a jövőben az ágazati alapképzés tartalmát és időtartamát . Külön kitért arra , hogy az építőipari szakmákat választók közül arányaiban nagyon sok a hátrányos helyzetű fiatal , akikkel többet és más szisztéma szerint szükséges foglalkozniuk a képzőintézményeknek . Az intézmény és elődei közel húsz éve piaci körülmények között dolgoznak , tehát saját fővállalkozásban bonyolítanak le beruházásokat , és ez teremti meg a képzések pénzügyi alapját . Ennek azért van jelentősége , mert jelenleg az ágazati képzőközpontok működéséhez az állam nem járul hozzá . Az épületek , tanműhelyek , az építőiparban is nagyon jelentős tételt jelentő eszközpark fenntartása , folyamatos megújítása , az oktatói bérek finanszírozása kizárólag a vállalkozási tevékenységet terheli . Papp Sándor elmondta , bár pillanatnyilag az oktatói kör elégséges és jól képzett szakemberekből áll , az ő megtartásuk évről évre nehezebb . Nehezíti a helyzetet , hogy bizonyos szakmákban a szakemberhiány miatt akár egy fővel is elindítják a képzést , ugyanakkor a jelenlegi rendszerben ennek költsége nagyon nehezen gazdálkodható ki .
Pozitív fejleményként említette Papp Sándor , hogy a képzések most már tömbösíthetőek , vagyis az aktuális munkák függvényében akár három héten keresztül is folyhat gyakorlati képzés . Amely a szakember szerint továbbra is nagyon rövid :
amíg Ausztriában , vagy Németországban 4000 óra körül van ma a gyakorlati képzési órák száma , nálunk 2000 alatt van .
A fórum előadói , kiegészülve Vörös-Gubicza Zsanett-tel , a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési igazgatójával ezt követően többek között arra keresték a választ , hogy milyen módszerekkel lehet vonzóbbá tenni az építőipari szakmákat nem csak a pályaválasztó általános iskolások , hanem a pályát módosítani tervező felnőttek számára is . Tóth Istvánné szerint például minél többeknek lenne érdemes szervezetten bemutatni az építőipar jelenét , például a nemrég átadott Néprajzi Múzeum , vagy a hamarosan elkészülő , minden ízében a XXI . századot idéző új MOL-székház építőmesteri megoldásait .