Zalai Gazdaság 2019. augusztus Zalai Gazdaság 2019. augusztus | Page 8
PORTRÉ
A jövő fontos iparága lehet
– Pályakezdő népművelőként tanú-
ja voltam a táncház mozgalom ´70-es
évek elejei kibontakozásának, és az ezzel
párhuzamosan a tárgyalkotás területén
induló pezsgésnek. Ez utóbbi motorja a
Fiatal Népművészek Stúdiója volt. Az ő
koncepciójuk szerint a magyar tárgyal-
kotó népművészet akkor marad fenn, ha
mai funkciókat találnak a tárgyaknak, mi-
közben megértik és a tárgyakon keresztül
épült egy csodálatos fa kilátótorony, tutajt
építettek a résztvevők, összességében na-
gyon érdekes kísérletek voltak. 1981-ben
már az akkori városi tanács művelődési
osztályán dolgoztam és a velemi példán
felbúzdúlva, illetve látva a művésztelep
hiányát, összehívtam az ügyben érdekel-
teket, népművészeket, építészeket, város-
vezetőket, és megszületett az elhatározás,
hogy Zalaegerszegen is legyen egy alko-
tóház. A tervezők társadalmi munkában
terveztek, a megye és a város pedig an�-
„Gébárt is úgy indult, hogy évente megszervezett a fenn-
tartó négy-hat alkotótábort, de azonkívül csend volt. Ami-
kor 1992-ben a ház vezetője lettem, a legfontosabb célként
tűztem ki, hogy a ház egész évben nyitva legyen, folyama-
tosan használják az alkotók, a tanulni vágyók, és a ház ré-
sze legyen a zalaegerszegiek mindennapjainak.”
továbbadják a népművészet szellemiségét.
Mindezt persze a hagyományos technikák,
a díszítő motívumok nagyon magas szintű
ismerete mellett. Aztán 1975-ben Zala-
egerszegre kerültem, és az akkori megyei
művelődési központban is művészetekkel,
így népművészettel is foglalkoztam.
– Mi hívta éltre a velemi, majd né-
hány év múlva – másodikként – a gé-
bárti alkotóházat?
– A Fiatal Népművészek Stúdiójának
alapelképzelése, az új megközelítésű ha-
gyományőrzés áthatotta az országos nép-
művészeti mozgalmat, és központi gon-
dolata volt, hogy a népi kultúrát a maga
komplexitásában kell kezelni, vagyis nem
választható el egymástól a népi építészet,
a tárgyalkotó népművészet és a folklór. És
ennek a komplex megközelítésnek a gya-
korlati megvalósítását, továbbvitelét, ki-
teljesedését szolgálják az alkotóházak. Így
született tehát a velemi, aztán sorban a
többi alkotóház koncepciója. Az 1980-ban
elkészült velemi alkotóház ugyanakkor
az összefogásról is szólt, az ország min-
den szegletéből érkeztek fafaragók, akik
a gondolatot aztán hazavitték, mi pedig
elkezdtük érlelni.
– Nem volt ugyanakkor előzmény
nélküli a gébárti alkotóház, hiszen mű-
vésztelepeket rendszeresen szerveztek
a tó elkészültét követően…
– Igen, csakhogy a Makovecz Imre és
Fekete György nevével fémjelzett, elsősor-
ban belsőépítészeti tematikájú művészte-
lepeket 1980-ban és 1981-ben már nem
sikerült megszervezni. Érdekes, és talán
még sokan emlékeznek rá, hogy a művész-
telepek a mai strand területén zajlottak,
8
ZALAI
GAZDASÁG
nyi támogatást tudott adni, amelyből meg
tudtuk venni a faanyagot. 1982 tavaszán
aztán elkészült az alap, illetve őszre a ház
szerkezete és tetőzete és a belső szakipari
munkák. A következő évben aztán meg-
lettek a belső burkolatok, a bútorok is. És
ez így ment a következő tíz évben: az évi
rendes alkotótáborok során rendeztük a
környezetet, és fejlesztettük a házat.
Jól jelzi Zala megyének a népi
tárgyalkotó kultúrában játszott sze-
repét, erejét és fontosságát, hogy az
egyetlen megye az országban, ahol
az alkotók és az alkotások magas
száma miatt évente két alkalommal
is zsűrizést szervez a Hagyományok
Háza. A tavaszi, illetve őszi sereg-
szemle helyszínét a Zala Megyei Ke-
reskedelmi és Iparkamara biztosítja,
és a társadalmi felelősségvállalás
okán rendszeresen is támogatja a
Zala Megyei Népművészeti Egyesü-
let rendezvényeit és szakköreit.
– Mennyire lettek sikeresek az alko-
tóházak?
– A legfontosabb tanulság, hogy létre-
hozni könnyebb, mint fenntartani, élettel
megtölteni ezeket a házakat. Gébárt is
úgy indult, hogy évente megszervezett a
fenntartó négy-hat alkotótábort, de azon-
kívül csend volt. Amikor 1992-ben a ház
vezetője lettem, a legfontosabb célként
tűztem ki, hogy a ház egész évben nyitva
legyen, folyamatosan használják az alko-
tók, a tanulni vágyók, és a ház része le-
II. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2019. AUGUSZTUS
gyen a zalaegerszegiek mindennapjainak.
Ma már sajnos a nyolcvanas években lét-
rehozott alkotóházak fele nem működik,
és mi vagyunk az egyetlenek egész éves
nyitvatartással, folyamatos működéssel.
Ehhez nyilván kellett és kell városunk fo-
lyamatos támogatása, egyáltalán part-
nersége és sok-sok elhivatott szakember
munkája.
– És nyilván az Ön konok kitartása…
– Nehezen tudom elfogadni, ha vala-
mi nem akar sikerülni. És nem arról van
(Folytatás az 1. oldalról.)
szó. hogy „én” megmutatom, hanem ar-
ról, hogy „mi” megmutatjuk, mert minden
ügyhöz sikerült társakat találni.
– Az 1970-es évekre reális volt a
veszély, hogy alig két évtizeddel a „ki-
vetkőzést” követően a hagyományos
népi kultúra eltűnik Magyarországon,
a tárgyi kultúra múzeumi látnivalóvá
rögzül, a táncokat legfeljebb filmfelvé-
telek őrzik majd. Mennyire volt sikeres
ebből a szempontból a misszió?
– Úgy gondolom, sok mindent elértünk.
Gondoljunk csak bele, a táncoktatás része
lett a művészeti alapképzésnek, a népzene
önálló egyetemi tanszéket és képzést ka-
pott, a táncház mozgalom, – mint mód-
szertan – nemrég a világörökség része lett.
Egyedül a tárgyalkotó népi kézművesség
maradt le egy kicsit. Szeretnénk, ha ez a
terület is része lenne a művészeti alap-
képzésnek, illetve kezdeményeztük, hogy
a Mesterségek ünnepe is felkerüljön az
UNESCO kulturális örökség listájára.
– Hogyan látja az utánpótlás kérdését?
– Ma nagyjából 4000 népművész alkot,
őrzi és adja át a tudást Magyarországon,
ugyanakkor megnyugtatóvá akkor válna
a tárgyalkotó népművészet helyzete, jö-
vője, ha része lenne a középfokú, illetve
felsőfokú oktatásnak. A kreatív kézmű-
vesség ugyanis számos fejlett országban
meghatározó gazdasági ágazat, és figye-
lembe véve a hallatlanul gazdag magyar
népi tárgyalkotó örökséget, itthon is azzá
válhat. Ehhez azonban a már említett in-
tézményesített oktatás mellett szükséges
lenne támogatni például a népi kultúrát
reprezentáló egyedi kézművestárgyak
piacra jutását.