Zalai Gazdaság 2019. augusztus Zalai Gazdaság 2019. augusztus | Page 8

PORTRÉ A jövő fontos iparága lehet – Pályakezdő népművelőként tanú- ja voltam a táncház mozgalom ´70-es évek elejei kibontakozásának, és az ezzel párhuzamosan a tárgyalkotás területén induló pezsgésnek. Ez utóbbi motorja a Fiatal Népművészek Stúdiója volt. Az ő koncepciójuk szerint a magyar tárgyal- kotó népművészet akkor marad fenn, ha mai funkciókat találnak a tárgyaknak, mi- közben megértik és a tárgyakon keresztül épült egy csodálatos fa kilátótorony, tutajt építettek a résztvevők, összességében na- gyon érdekes kísérletek voltak. 1981-ben már az akkori városi tanács művelődési osztályán dolgoztam és a velemi példán felbúzdúlva, illetve látva a művésztelep hiányát, összehívtam az ügyben érdekel- teket, népművészeket, építészeket, város- vezetőket, és megszületett az elhatározás, hogy Zalaegerszegen is legyen egy alko- tóház. A tervezők társadalmi munkában terveztek, a megye és a város pedig an�- „Gébárt is úgy indult, hogy évente megszervezett a fenn- tartó négy-hat alkotótábort, de azonkívül csend volt. Ami- kor 1992-ben a ház vezetője lettem, a legfontosabb célként tűztem ki, hogy a ház egész évben nyitva legyen, folyama- tosan használják az alkotók, a tanulni vágyók, és a ház ré- sze legyen a zalaegerszegiek mindennapjainak.” továbbadják a népművészet szellemiségét. Mindezt persze a hagyományos technikák, a díszítő motívumok nagyon magas szintű ismerete mellett. Aztán 1975-ben Zala- egerszegre kerültem, és az akkori megyei művelődési központban is művészetekkel, így népművészettel is foglalkoztam. – Mi hívta éltre a velemi, majd né- hány év múlva – másodikként – a gé- bárti alkotóházat? – A Fiatal Népművészek Stúdiójának alapelképzelése, az új megközelítésű ha- gyományőrzés áthatotta az országos nép- művészeti mozgalmat, és központi gon- dolata volt, hogy a népi kultúrát a maga komplexitásában kell kezelni, vagyis nem választható el egymástól a népi építészet, a tárgyalkotó népművészet és a folklór. És ennek a komplex megközelítésnek a gya- korlati megvalósítását, továbbvitelét, ki- teljesedését szolgálják az alkotóházak. Így született tehát a velemi, aztán sorban a többi alkotóház koncepciója. Az 1980-ban elkészült velemi alkotóház ugyanakkor az összefogásról is szólt, az ország min- den szegletéből érkeztek fafaragók, akik a gondolatot aztán hazavitték, mi pedig elkezdtük érlelni. – Nem volt ugyanakkor előzmény nélküli a gébárti alkotóház, hiszen mű- vésztelepeket rendszeresen szerveztek a tó elkészültét követően… – Igen, csakhogy a Makovecz Imre és Fekete György nevével fémjelzett, elsősor- ban belsőépítészeti tematikájú művészte- lepeket 1980-ban és 1981-ben már nem sikerült megszervezni. Érdekes, és talán még sokan emlékeznek rá, hogy a művész- telepek a mai strand területén zajlottak, 8 ZALAI GAZDASÁG nyi támogatást tudott adni, amelyből meg tudtuk venni a faanyagot. 1982 tavaszán aztán elkészült az alap, illetve őszre a ház szerkezete és tetőzete és a belső szakipari munkák. A következő évben aztán meg- lettek a belső burkolatok, a bútorok is. És ez így ment a következő tíz évben: az évi rendes alkotótáborok során rendeztük a környezetet, és fejlesztettük a házat. Jól jelzi Zala megyének a népi tárgyalkotó kultúrában játszott sze- repét, erejét és fontosságát, hogy az egyetlen megye az országban, ahol az alkotók és az alkotások magas száma miatt évente két alkalommal is zsűrizést szervez a Hagyományok Háza. A tavaszi, illetve őszi sereg- szemle helyszínét a Zala Megyei Ke- reskedelmi és Iparkamara biztosítja, és a társadalmi felelősségvállalás okán rendszeresen is támogatja a Zala Megyei Népművészeti Egyesü- let rendezvényeit és szakköreit. – Mennyire lettek sikeresek az alko- tóházak? – A legfontosabb tanulság, hogy létre- hozni könnyebb, mint fenntartani, élettel megtölteni ezeket a házakat. Gébárt is úgy indult, hogy évente megszervezett a fenntartó négy-hat alkotótábort, de azon- kívül csend volt. Amikor 1992-ben a ház vezetője lettem, a legfontosabb célként tűztem ki, hogy a ház egész évben nyitva legyen, folyamatosan használják az alko- tók, a tanulni vágyók, és a ház része le- II. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2019. AUGUSZTUS gyen a zalaegerszegiek mindennapjainak. Ma már sajnos a nyolcvanas években lét- rehozott alkotóházak fele nem működik, és mi vagyunk az egyetlenek egész éves nyitvatartással, folyamatos működéssel. Ehhez nyilván kellett és kell városunk fo- lyamatos támogatása, egyáltalán part- nersége és sok-sok elhivatott szakember munkája. – És nyilván az Ön konok kitartása… – Nehezen tudom elfogadni, ha vala- mi nem akar sikerülni. És nem arról van (Folytatás az 1. oldalról.) szó. hogy „én” megmutatom, hanem ar- ról, hogy „mi” megmutatjuk, mert minden ügyhöz sikerült társakat találni. – Az 1970-es évekre reális volt a veszély, hogy alig két évtizeddel a „ki- vetkőzést” követően a hagyományos népi kultúra eltűnik Magyarországon, a tárgyi kultúra múzeumi látnivalóvá rögzül, a táncokat legfeljebb filmfelvé- telek őrzik majd. Mennyire volt sikeres ebből a szempontból a misszió? – Úgy gondolom, sok mindent elértünk. Gondoljunk csak bele, a táncoktatás része lett a művészeti alapképzésnek, a népzene önálló egyetemi tanszéket és képzést ka- pott, a táncház mozgalom, – mint mód- szertan – nemrég a világörökség része lett. Egyedül a tárgyalkotó népi kézművesség maradt le egy kicsit. Szeretnénk, ha ez a terület is része lenne a művészeti alap- képzésnek, illetve kezdeményeztük, hogy a Mesterségek ünnepe is felkerüljön az UNESCO kulturális örökség listájára. – Hogyan látja az utánpótlás kérdését? – Ma nagyjából 4000 népművész alkot, őrzi és adja át a tudást Magyarországon, ugyanakkor megnyugtatóvá akkor válna a tárgyalkotó népművészet helyzete, jö- vője, ha része lenne a középfokú, illetve felsőfokú oktatásnak. A kreatív kézmű- vesség ugyanis számos fejlett országban meghatározó gazdasági ágazat, és figye- lembe véve a hallatlanul gazdag magyar népi tárgyalkotó örökséget, itthon is azzá válhat. Ehhez azonban a már említett in- tézményesített oktatás mellett szükséges lenne támogatni például a népi kultúrát reprezentáló egyedi kézművestárgyak piacra jutását.