Valami új után vágyakozva Christo és Jeanne-Claude 1964-ben New Yorkba, a művészeti világ új fővárosába költözött. Otthonuk a legendás Chelsea Hotel lett, és bár gyakorlatilag nincstelenek voltak, hamar Manhattan művészeti színterének fő alakjaivá váltak.
Stanley Bard nagyra értékelte Christo munkásságát. Egy alkalommal Christo behívta Bardot a lakásába, hogy megmutasson neki egy emelvényen álló női aktot, amit celofánba csomagolt. Christo elmagyarázta, hogy amint becsomagol valamit, legyen az bármi, akár egy személy is, az műalkotássá válik. Kicsi szállodai szobájukban hozták létre első, életnagyságú művüket, amelybe a Chelsea fürdőszobaajtajának díszes sárgaréz kilincsét is beépítették.
Egy rövid párizsi út után már fiukkal, Cyrillel együtt tértek vissza a Chelsea Hotelbe, majd végül a sohoi Howard Street egyik tetőtéri épületébe költöztek, amely Christo végső stúdiójaként és otthonaként is szolgált. Stanley Bard még azt is elnézte nekik, hogy több száz dollárnyi adósságot halmozzanak fel nála. Ezzel segítette őket, hogy minden megkeresett fillérjüket a stúdiójuk felújításába fektethessék, sőt, miközben ők alkottak, a Chelsea munkatársai vigyáztak a fiukra, Cyrilre.
A pár visszautasított mindennemű támogatást, ösztöndíjat és adományt, helyette saját alkotásaik értékesítésével finanszírozták munkáikat. Életük során egyedül Stanley Bard segítségét fogadták el.
Jeanne-Claude 2009-es halála után Christo magányosan folytatta csomagolóprojektjeit, egészen 2020-ban bekövetkezett haláláig.
32