A Chelsea-ben nem minden szív tört össze. Boldog párok is élték itt alkotással teli mindennapjaikat. Ilyen volt Christo és Jeanne-Claude is.
Christo Vladimirov Javacheff 1935. június 13-án született Bulgáriában.
Christo, annak ellenére, hogy felvették a szófiai Képzőművészeti Akadémiára, unalmasnak és fojtogatónak találta az ottani légkört. 1956-ban, akadémiai kapcsolatait felhasználva, engedélyt kapott egy prágai családlátogatásra, ahonnan Bécsbe menekült.
1958 februárjában kezdett el különböző, nagy méretű tárgyakat becsomagolni, ami később a védjegyévé vált. Bécsből Párizsba utazott, ahol találkozott jövendőbeli feleségével, Jeanne-Claude-dal, (Jeanne-Claude Denat de Guillebon), amikor is megbízást kapott Jeanne-Claude édesanyja portréjának megfestésére. Kezdetben Christo Jeanne-Claude féltestvéréhez vonzódott, Jeanne-Claude pedig Philippe Planchonhoz, azonban a sors végérvényesen egymás mellé rendelte őket.
A pár eredetileg „Christo" név alatt dolgozott, majd később „Christo és Jeanne-Claude" néven alkották meg nagyszabású szabadtéri munkáikat.
Nagyméretű táj- és térprojekteket hoztak létre, amelyek nem csupán művészeti és politikai jártasságot, de óriási szervezőkészséget is megköveteltek tőlük.
Alkotásaikon sokszor éveken át dolgoztak, azonban jellegüknél fogva azok soha nem maradtak fenn az örökkévalóság számára. Egyik leghíresebb alkotásuk a becsomagolt Reichstag volt, mely az egységes Németországot szimbolizálta.
Christo így látta saját művészetét: „Művész vagyok, és bátornak kell lennem... Tudja, hogy nincsenek olyan műveim, amelyek léteznének? Mind eltűnnek, amint elkészültek. Csak az előkészítő rajzok és kollázsok maradnak, de pont ettől válnak igazi legendává. Azt hiszem, sokkal nagyobb bátorság kell olyan dolgokat létrehozni, amik el fognak tűnni, mint olyat, amik megmaradnak.”
Jeanne-Claude, Christóhoz hasonlóan, szilárdan hitt a műalkotások esztétikai szépségében; „Mi olyan műalkotásokat szeretnénk alkotni, amelyek örömet hoznak szépségükkel. Pusztán azért építünk dolgokat, mert hisszük, hogy gyönyörűek lesznek”.
Christo és Jeanne-Claude szerint projektjeik nem tartalmaztak mélyebb jelentést, céljuk csupán az örömszerzés, a szépségteremtés és az ismerős dolgok új látásmódba helyezése volt.
31