A SZIG... ma
megfordulok az osztályomban különböző játékokkal, Játék Klubot
tartok. Elsősorban stratégiai játékokat szeretek játszani, nagyon sze-
retem a különböző kártyajátékokat. Itt nem a szerencsejátékokra gon-
dolok, hanem, ami kimondottan stratégiai alapú, például bridzs vagy
a tarokk, bár sajnos egyre kevesebben űzik ezeket a játékokat. Egyéb
hobbim pedig a sportok. Nézőként szinte mindenevő vagyok, nagyon
kevés olyan sport van, amit nem nézek, de most az elsőszámú, mint
már említettem, az amerikai futball.
A játékok iránti érdeklődése már régebben kialakult, vagy csak
felnőttkorban?
Játszani mindig szerettem, valójában innen is jön a tanárság. A
család azért javasolta ezt a szakmát, mert mindig játszottam a gyere-
kekkel, akár kisebbel, akár nagyobbal. A szakdolgozatomat is játék-
elméletből írtam, magyarán ez végigkíséri az életemet. Egyébiránt a
családommal is mindig játszunk, itt, a suliban is van egy játékklub,
a városban van egy másik játékklub, ahova járok, tehát ez az életem
része.
Nekünk, diákoknak milyen játékokat ajánl?
Sajnos azt látom a mai fiataloknál, hogy nem nagyon érnek rá sem-
mire. Itt van a Játék Klub. Nem kell érte fizetni, teljesen ingyenes,
és nagyon értékes játékokkal lehetne játszani. Nem kellene a boltban
megvenni, nem kell attól félni, ha kiderül, hogy nem tetszik. Ide eljö-
hetnének, kipróbálhatnák... de nem érnek rá a diákok játszani, pedig
lehet, hogy lenne rá igény. Helyette nyomkodják a telefonjukon lévő
játékokat. Szerintem ez egy vesztesége a mai diákoknak, hogy nincs
meg az a fajta játékélmény, hogy csoportban, közösségben leülünk
9
2019. február
nyolcan, tízen, húszan, és játszunk, hanem mindenki egyénileg nyom-
kodja a telefont, számítógépet. A „kedvencem” az, amikor online já-
tékot játszik két testvér. Az egyik az egyik szobában nyomkodja a te-
lefonját, a másik a másik szobában, ahelyett, hogy leülnének egymás
mellé egy asztalhoz, és ott játszanának.
Van bármilyen kapcsolata a zenével?
Nagyon szeretem a zenét, de nem tudok zenélni, és ez a másik nagy
bánatom. Elég sok fajta zenét szeretek, de sajnos hangszeren nem tu-
dok játszani.
Esetleg szeretne még megtanulni?
Voltak ilyen irányú kísérleteim, már felnőtt fejjel, de kudarcba ful-
ladtak, úgyhogy erről a tervemről már letettem.
Szerepel még valami a bakancslistáján, amit még mindenképpen
el akar érni?
Én nem vagyok ez a listaíró típus. Terveim vannak, de nem szoktam
összeírni őket, pedig lehet, hogy kéne, mert segítené a megvalósítását.
Van két saját játéktervem, ami már egy ideje lóg a levegőben. Még
nem csináltam meg a konkrét prototípust, ezt jó lenne elkészíteni,
és próbajátékokkal játszani. Az lenne egy elképzelésem, hogy ebből
egyszer egy konkrétan, fizikailag megvalósuló társasjáték lenne, amit
valamelyik nagy társasjátékgyártó cég, a Game Club, vagy a Piatnik
kiadna. Ezt nevezhetjük egy bakancslistás tervnek.
Hogy milyen játék, az hadd legyen meglepetés, ha megvalósul.
Ön szerint a tehetség öröklődik?
Részben. Azt gondolom, hogy a család, mint motiváló tényező se-
gíti a tehetség kibontakozását, de biztosan van olyan, hogy valaki egy
nem annyira motiváló közegben is feltűnik mint tehetség, és tud ér-
vényesülni, illetve az is előfordulhat, hogy valaki olyan környezetben
nő fel, és mégsem. Ennek következtében én azt mondanám, hogy is-
is. Segíti a tehetségek boldogulását, ha a család és az iskola ezt segíti,
támogatja, de nem feltétlenül függ össze.
Az Ön családjában felfedezhető a közös érdeklődési kör: a reál
tárgyak iránti vonzódás?
A feleségem építészmérnök, én ugye matek-fizika tanár vagyok,
tehát azt mondhatom, hogy a családban a reál vonal az, ami erős. A
három gyermekünkből kettő ezt tanulja, és van egy, aki meg egyál-
talán nem. Arra figyeltünk, hogy ne legyen semmiféle presszió vagy
ráhatás, hogy mindannyian azt csinálják, amit mi. Ők választottak,
és én úgy látom, hogy mind a hárman olyat választottak, amihez jó a
képességük. Én abban hiszek, hogy azt támogassuk, amiben valaki jó,
és az nem feltétlenül az, amiben mi jók voltunk.
Nagyon köszönöm a beszélgetést!
Vörös Angéla Ágnes (7.B)