Széchenyis közösségünk tanulni , dolgokra rácsodálkozni , és ha mindezt közösen tehetem meg diákjaimmal , akkor ez külön öröm . A két tanított nyelvnek köszönhetem azt , hogy rengeteg emberrel ismerkedtem meg , és ők apró mozaikkövecskék formájában alakítottak engem .
Remélem , hosszú ideig meg tudom őrizni az egészségemet , ez a legfontosabb . Nagyon szeretek a két túrabotommal hosszabb sétákat tenni , a természet mindig kikapcsol . Nagyon furcsa lesz a legközelebbi szeptember elseje – kezdődik az új tanév , de már nélkülem , azaz ez nem egészen igaz , mert elhatároztam , hogy ameddig tudok , mindig szívesen segédkezem a tankönyvosztásnál . Akkor lehet , hogy az első tanítási napon mégis látjuk egymást ?
Széchenyis közösségünk A legtöbbet vetített és legismertebb a Szalajka-völgy című filmem . Ez sok elismerést hozott , de vannak még nyersanyagok és ötletek a fiókomban . Zárásként Teréz anya sorai jutnak eszembe . Azt hiszem az itt eltöltött éveket ez tükrözi a legjobban . „ Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat . Csak kis dolgokat tehetünk , nagy szeretettel .”
Mácsadi László
1982-ben a házasságkötésem révén költöztem Sopronba .
Első munkahelyem a jereváni Erkel Ferenc Általános Iskola volt , amit szinte a szemem előtt építettek fel . A televíziózás ekkor már a legkedvesebb hobbim közé tartozott , ( másodállásban már az akkori Városi TV-nél dolgoztam ) így amikor az iskolát bezárták , teret adtam a felkérésnek , és elvállaltam a főszerkesztői állást a Soproni H-H TV-nél . Teljes állásban két évig dolgoztam itt , de arról , hogy pedagógus vagyok , egy pillanatra sem feledkeztem el . Ahol lehetett , ott prioritást élvezett a nevelés-oktatás témaköre . Az iskolai légkör , a tanítás azonban egyre jobban hiányzott . A Lippai János Kertészeti Szakképző Iskola és Kollégiumban 2001-ben éppen földrajztanárt kerestek . Örömmel elvállaltam , és ezzel együtt vállaltam a pedagógia és a biológia szakom mellé még a földrajz szak mesterszintű képzésének elvégzését is . Nem volt könnyű munka mellett tanulni , de a földrajz rengeteg csodát rejt , amit csak akkor lát az ember , ha még jobban elmélyül benne . 2005 szeptemberétől már a Vas és Villamosipari Szakképző Iskola és Gimnáziumban tanítottam , ahol nagy kihívás volt , hogy a tanított tantárgyaimon kívül még média stúdiót is vezettem . Végre kamatoztathattam a médiában szerzett tapasztalataimat .
Az iskolarendszer átszervezése azonban ismételten változtatásra ösztönzött . 2015-ben óraadói , majd 2017-ben teljes állást kaptam a Széchenyi István Gimnáziumban .
Itt a legkedvesebb emlékeim között vannak az iskolai hagyományok , köztük is a Diák nap , amiben szerepeltem , az osztálykirándulások , a Kutatók Éjszakája , amire lelkesen készültem és a Földrajzi Társaság közgyűlése , ahol néhány volt egyetemi professzorommal is találkozhattam még .
A nyugdíjas éveket már nagyon várom , mert az elmaradt gerincműtétem naponta figyelmeztet arra , hogy most az egészségemmel kell törődnöm .
Persze , nemcsak pihenni szeretnék . Remélem hosszú évek sorozata vár még rám , mert rengeteg tervem van . Az első és legfontosabb az egészséges életmód , a séta , a kirándulások rendszeresítése . Aztán folytatnám a természetfilm készítést is , amit szintén nagyon szívesen csinálok .
Tanulóink alkotásaiból
Pusztai Júlia ( 9 . E )
148 |
Soproni Széchenyi István Gimnázium |
Soproni Széchenyi István Gimnázium |
149 |