Akikre büszkék vagyunk ...
Tóth Rita ( 8 . A ) Sztereotípiák
Sári igyekezett a lehető leglassabban haladni . De még így is vészesen gyorsan közeledett az iskola felé . Már csak pár lépés . Még vissza lehet fordulni . Három lépés . Még nem késő . Két lépés . Ha most visszafordul , tíz perc alatt otthon van , bezárkózik a szobájába , beburkolózik a takarójába és betegnek tetteti magát . De ha ezt teszi , anya szomorú lesz . Egy lépés . Mindennek vége . Ezzel a gondolattal lépett be a kapun , lehajtott fejjel , összehúzva magát , hogy ne keltsen feltűnést . Bement az épületbe , majd rögtön a mosdó felé vette az irányt . Beiszkolt az egyik biztonságot nyújtó fülkébe , magára zárta az ajtót , a hátát neki támasztotta , és felsóhajtott . Elővette a tegnap este félbehagyott könyvet , majd olvasni kezdett . Egészen addig falta a regényt , amíg be nem csengettek . Eddig megúszta anélkül , hogy bárkihez is szólnia kellett volna . Csak reménykedni tudott benne , hogy a tanár nem késik , így az osztálytársainak nem lesz esélye odamenni hozzá . Ahogy a folyosón befordult , meglátta a matektanárt , akivel az első órájuk lesz . Mellé szegődött , és a földet pásztázva elnézést kért a késésért . A tanár csak biccentett egyet , majd kinyitotta előtte az ajtót . A kislány érezte magán a vigyázzban álló osztály fürkésző tekintetét . Nem a szokásos helyére ült , hanem a leghátsó sorba , az ajtóhoz közel , hogy amint kicsöngetnek , elfuthasson
66 barátnői kérdései elől . Az órán alig figyelt , nagyon zavaró volt , hogy legjobb barátnője , Szilvi , folyamatosan hátra pillantgatott , keresve a tekintetét . De ő csak a padra hajolva firkálgatott a füzetébe , mímelve a jegyzetelést . És akkor megszólalt a csengő . Szilvi , mintha csak megérezte volna , hogy a barátnője menekülni akar , fénysebességgel pattant fel székéből , és rohamozta meg Sári padját . Ezzel egy időben , Sári ugyanilyen gyorsasággal dobálta be a matekfelszerelését a táskájába , hogy azt utána a vállára kaphassa , és elrohanhasson a mosdó irányába . De sajnos nem volt elég gyors , így amint kilépett az ajtón , Szilvi elkapta a csuklóját , és kérdőn nézett rá .
– Hova rohansz ? – szegezte neki a kérdést .
A lány csak némán megrázta a fejét , kirántotta kezét a másikéból , majd elszaladt a folyosó végén található kis helyiség felé .
Barátnője egy pillanatig földbe gyökerezett lábakkal állt , kerekre tágult szemekkel , pislogott párat , majd a másik után sietett . Mire utolérte volna , ő már egy fülkében gubbasztott . Más nem volt a mellékhelyiségben , csak ők ketten , az ajtó két oldalán .
– Sári , mi a baj ? Nem érzed jól magad ? Nem , azt mondtad volna , de te meg sem szólaltál . Mi történt ?
Várt pár másodpercet , de nem érkezett válasz . – Valami rosszat tettem ? Némaság . – Hé ! Mondj már valamit ! Ha nem tudom , mit csináltam , nem tudom jóvá tenni .
Soproni Széchenyi István Gimnázium