Aztán persze az is előfordulhat, hogy addig eszik a rókák a sajtot, míg teljesen el nem fogy, és ki nem derül , hogy valójában a testünk elektromágneses hullámokból áll. Egy dolog biztos: ha a tudomány felől közelítjük meg ezt a kérdéskört, akkor ahogy egyre inkább haladunk a végtelen felé, annál inkább kényelmetlenül fogjuk érezni magunkat a bőrünkben. Ahogy Niels Bohr mondta: „Azok, akiket nem sokkol, amikor először találkoznak a kvantummechanikával, valószínűleg nem értették meg.”
A mitologikus megközelítés
A mitológiák sokkal egyszerűbben és egyszerű ember számára sokkal inkább feldolgozható formában nyújtják felénk a választ a végtelen kérdésére. Bár a vallások között van eltérés a legtöbb végtelenként az aktuális kor végtelennek érzékelhető jelenségét, anyagát adja meg definícióul. Például az ókorban több teremtésmítosz is azt állította, hogy a világ keletkezése előtt csak egy végtelen tenger volt. Ezek a mítoszok nem csak véletlenszerű hasracsapáson alapulnak, hiszen az ókor embere számra a végtelenséget könnyen jelenthette a tenger, hiszen ő csak addig látott ameddig a szeme engedte, és ha a szemével nem látta valaminek a végét (pl.:a tengerét) akkor könnyen azonosíthatta azt a végtelennel.
A vallások végtelenről alkotott képe fokozatosan változott a tudományok fejlődésével. Rájöttek hogy a tenger nem végtelen, ezért új végtelent kellett meghatározni. Ekkor az a képzet terjedt el Európában, hogy a föld lapos és éppen ezért van széle, ahol a végtelenbe lehetett zuhanni. Majd mikor erre rengeteg eltelt idő után rácáfoltak, akkor átvette a helyét rengeteg kisebb eszme pl.: a lélek, a szeretet és egyéb rezgések gondolata, a reinkarnáció. Ezek a fogalmak eddig is léteztek a különböző vallásokban, de mivel nem cáfolták meg egyiket sem, máig is élnek. Valójában még sem a mitológiáknak, sem a tudománynak nem sikerült teljes értékű választ adni ezekre a kérdésekre.
Kláryka
Milyen módon próbálja megragadni a végtelen fogalmát a tudomány, illetve a mitológiai gondolkodás? (1. Feladat)
A tudományos gondolkodás mindig mindennek a legkisebb alkotó részét keresi, amiből rájöhetnek a világ nagy kérdéseinek válaszaira. A mai napon már mikroszkóppal sem megfigyelhető részecskékkel dolgoznak az elméleti fizikusok. Matematikailag bebizonyítható a "túrók" (quarkok) létezése és egy csomó sugárzás és egy bizonyos húr.
Szerintem mindig lesz egy eggyel kisebb elem, és így fog folytatódni az idők végezetéig.
A mitológiai gondolkodás a legtöbb esetben a végtelenséget a vízhez és a sötétséghez társítja. A végtelen óceánban megjelent egyszer csak egy teremtő erő, amiből lett minden egyéb.
Véleményem szerint a végtelen egy sötét nyugalmat vagy félelmet, esetleg pánikot okozó, folyamatosan bővülő, izé aminek közepe sincs meg széle.
https://en.wikipedia.org/wiki/File:Quark_structure_antiproton.svg