ÉPÍTÉSI RENDSZEREK, ÉPÍTÉSI TECHNOLÓGIÁK
11. FEJEZET
10 cm). A falnyílások helyét szintén a gyártás során
alakították ki.
–– Térelemek: a lakások vizes helyiségeit (fürdő, WC)
rendszerint teljes egészben készre gyártott, dobozszerű vasbeton térelemekkel képezték (11.5. ábra). Ezeket
a gyártás során a végleges burkolattal látták el és előre
beépítették a szükséges gépészeti berendezéseket, szanitereket is.
–– Kiegészítő elemek: ezek közé tartoznak a párkányés attikafal elemek, az egy előre gyártott elemből álló
(gyártás során burkolt felületű) lépcsők, az erkély- és
loggiaelemek, épületgépészeti szerelőpanelek stb.
A panelos épületek teherhordó falai rendszerint zárt térbeli rendszert alkotnak (sejtszerű elrendezésűek). Az így
biztosított nagyfokú merevség teszi lehetővé a magas és középmagas házak építését (11.6. ábra).
A panelos épületek építésének minden esetben alapvető feltétele volt a nagy pontosságú fogadószint készítése
(a helyszínen). A fogadószint szerkezete jellemzően az alaptesttel egybe van építve (gyakran maga az alap). Kialakítását meghatározta az épületmagasság, a talajviszonyok és az
alápincézettség.
A panelos építés az elemek gyártásától a helyszíni szerelőmunka befejeztéig pontosan előre megtervezett és folyamatosan ellenőrzött munkafolyamatok összessége. A legyártott panelok építési helyszínre szállítása ütemterv alapján történt. A speciális szállítókocsiról általában rögtön
a beépítési helyére emelték a panelokat (vagy szükség esetén kalodákba összefogva tárolták). Az építés központi eleme a toronydaru volt. Minden egyes elemet ez mozgatott.
Az elemek pontos elhelyezését és rögzítését szerelőbrigádok
végezték, szerelési sorrendterv alapján. A falpanelokat először szintbeállító csavarokkal pontosan beszintezték, majd
ideiglenesen megtámasztották. Ezután következett a panelok közötti (száraz vagy nedves) szerkezeti kapcsolat kialakítása, majd a kis méretű koszorúk kibetonozása. Az egyes
csomópontok kiképzése azonos módon történt (11.7. ábra).
A panelos építés során a különböző szakipari munkák
szintén gyorsan elkészültek. A homlokzati falpanelok végleges külső felületképzését a gyártás során alakították ki.
A belső fal- és mennyezetfelületek vakolatmentesek,
a beépítés után közvetlenül festhetők, tapétázhatók voltak.
A födém padozatát általában vékony esztrichréteg és a padlóburkolat (PVC, szőnyegpadló) képezte.
A falpanelokban előre kialakított nyílásokhoz pontosan
illeszkedő (fa vagy fém) nyílászárókat gyártottak, amelyek
szintén egyszerűen és gyorsan beépíthetők voltak.
A többszintes, többlakásos panelépületekben a különböző gépészeti kábelek, vezetékek nagy számban (és keresztmetszetben) fordulnak elő, így ezeket rendszerint külön
strangokban (gépészeti csatornákban) helyezték el. Az elektromos vezetékek a falpanelok (gyártás során) előre kialakított hornyaiba lettek beépítve.
A nyolcvanas évek végétől a panelos építés fokozatosan
háttérbe szorult. Ennek következtében leépült a (házgyári)
gyártási technológia is. Az építési mód pontos technológiai
és szerkezeti ismerete azonban elengedhetetlen, hiszen a hazai lakásállomány jelentős részét panelos épületek alkotják.
A panelos épületek épületfizikai tulajdonságai a mai követelményeknek és igényeknek már nem felelnek meg, épületgépészeti szerelvényeik elavultak, ezért az ilyen épületek
felújítása napjainkban már elengedhetetlen.
346
11.5. ábra. Panelos térelem (beépítve)
11.6. ábra. Panelos épület
11.2.4. Öntött betonfalas építési mód
Az öntött betonfalas építés lényege, hogy az épület teherhordó szerkezeti részét (a falat és gyakran a födémet is)
összefüggő monolit vasbeton szerkezetként teljes egészében
az építési helyszínen készítik.
Az öntött betonfalas építési technológia ipari méretű alkalmazása hazánkban az 1960-as években terjedt el. Jellemzően középmagas, sokemeletes lakóépületek, illetve
nagy méretű, összefüggő vasbeton építmények építéséhez
alkalmazták. Az épületek rendeltetésétől függően többféle