1. FEJEZET
ki. Az ilyen szerkezeteket födém fölé épített (födémtől független) fedélszerkezeteknek (vagy kötőgerendás fedélszékeknek) nevezzük (1.13/b. ábra). Ez szarusoros és szelemenes fedélszékeknél egyaránt alkalmazható volt. Szelemenes
fedélszékeknél csak főszaruállásokban alakítottak ki kötőgerendákat. A mellékszaruállásokban a szarufák alsó végei
ún. fiókgerendákhoz csatlakoztak, amelyek a sárgerendára
és fiókváltó gerendákon keresztül a szomszédos kötőgerendákra továbbították a terheiket (1.11. ábra).
A vasbeton megjelenésével és elterjedésével a födémszerkezetek teherbírása, terhelhetősége megváltozott. A vasbeton födémek ugyanis a várható terheléseknek és igénybevételeknek megfelelően előre megtervezhetők, méretezhetők,
alakíthatók, húzóerők felvételére alkalmasak. A vasbeton
koszorúk keretbe foglalják a födémszerkezetet, térbeli merevséget biztosítanak, a födémet érő terheléseket és igénybevételeket egyenletesen elosztva, csak függőleges erőket
továbbítanak a falszerkezetek felé. Ezen tulajdonságok lehetővé teszik a fedélszerkezet (kötőgerenda nélküli) födémre
építését. Nincs szükség kötőgerendákra, mivel az ilyen födémszerkezetek képesek a vízszintes irányú húzóerők felvételére. Csak szelemenes fedélszékeknél van szükség a födémbe horgonyzott rövid gerendacsonkokra, amelyek székoszlopok és dúcok alsó rögzítését és az általuk közvetített
terhek egyenletes eloszlását biztosítják. Az így kialakítható
szerkezeteket közvetlenül födémre ráültetett fedélszerkezeteknek nevezzük (1.13/c. ábra). (Gyakori megnevezésük
még a kötőgerenda nélküli vagy csonka kötőgerendás fedélszerkezetek.) Az ilyen fedélszékeknél, elsősorban a vízszintes irányú erők födém (koszorú) felé történő továbbítása miatt különösen fontos a szarufák és a födémszerkezet (koszorú) megfelelő összekapcsolása. Ennek módja függ az eresz-,
illetve a koszorú kialakításától is. Régebben a kedvezőbb
tehereloszlás biztosítása érdekében többféle koszorúkialakítással „kísérleteztek”. Ezek legtöbbje a jelentős anyag- és
munkaigénye (zsaluzási igénye) miatt azonban nem terjedt
el. Általános esetben a szarufák az alsó részeiken, a koszorú felső síkján végigvezetett, tőcsavarokkal lehorgonyzott
talpszelemeneken keresztül továbbítják terheiket az alsó teherhordó szerkezetek felé.
Kötőgerendasoros fedélszékeket manapság már nem (vagy
csak egyedi igények esetén) építenek. Ennek elsődleges oka,
hogy túlzottan anyag- és munkaigényes a kialakításuk, valamint hogy a jelen kor födémei mellett szükségtelenné vált
a vízszintes gerendasorok (kötőgerendák) alkalmazása.
A napjainkban épített fa fedélszerkezetek többsége közvetlenül födémre ráültetett fedélszék. A szarufák alsó része általában talpcsavarokkal a vasbeton koszorúba horgonyzott talpszelemenekhez kapcsolódik.
TETŐSZERKEZETEK
tást eredményez. Mivel az ilyen szerkezeti megoldásoknál
nincs födémszerkezet, mindenképpen gondoskodni kell
a vízszintes irányú erők felvételéről. Ez a fedélszék típusától,
az épület szélességétől, a tetőt érő terhelésektől, valamint
az esztétikai igényektől függően többféle lehet. A vízszintes
irányú erők felvételét biztosító szerkezeti kialakítás hagyományos módja a kötőgerendák alkalmazása. (Lényegében
egy födém nélküli korszerű kötőgerendás fedélszék készül.)
Minden szaruállásba kerül kötőgerenda. Az így látható vízszintes gerendasor egyedi belső térhatást eredményez, de
sűrűbb kiosztás esetén zavaró is lehet. A kötőgerendákon
kívül számos más különleges, egyedi szerkezeti megoldás
(pl. rácsos tartók, vonórudas kapcsolat) is alkalmazható.
Az ilyen fedélszerkezetekkel és ezek kialakításával a későbbiekben részletesen is foglalkozunk.
A korábban bemutatott fedélszéktípusok mindegyikét kötőgerendás (gerendasoros) fedélszékként ismertettük. A szarufák hosszára
vonatkozó méretek is ennek megfelelően lettek megadva. Az ilyen
fedélszerkezeteknél a szarufák hossza megegyezik a két szélső
támaszkodási pont távolságával (nincs szarufatúlnyúlás). A napjainkban épülő fedélszékek többségénél azonban – ereszkialakítástól
függően – a szarufák az alsó támaszkodási pont (talpszelemen) alá
nyúlnak. Ettől függetlenül a fent megadott mértek természetesen
a mai fedélszerkezetek esetében is érvényesek, azzal a különbséggel, hogy alattuk nem a szarufák tényleges hosszát értjük, hanem
az alsó és felső támaszkodási pontok közötti távolságot.
Elsősorban a belsőépítészeti szempontok előtérbe helyezésekor fordul elő az ún. zárófödém nélküli térlezáró
fedélszékek építése (1.13/d. ábra). A látható fedélszerkezet
ugyanis (típusától, kialakításától függetlenül) rendszerint
az általánostól (síkfödémtől) eltérő, egyedi belső térha-
1.13. ábra. Fedélszerkezet födémhez viszonyított helyzete
a) födémmel egybeépített fedélszék;
b) födém fölé épített fedélszék;
c) közvetlenül födémre ráültetett fedélszék;
d) zárófödém nélküli fedélszék
21