TETŐSZERKEZETEK
1. FEJEZET
1.12. ábra. Fedélszerkezetek alaptípusai, elemei
a) dűltszékes fedélszék; b) bakdúcos fedélszék
Természetesen 13 m-nél nagyobb épületszélesség esetén
is építettek hagyományos fedélszékeket (gondoljunk csak
a régi középületekre). Ilyenkor a szarufák alátámasztási
pontjainak a számát növelték, vagyis több középszelemen
és így több székoszlop lett beépítve (négy- és ötállószékes
fedélszerkezetek).
Szerkezeti kialakítását tekintve a hagyományos fa fedélszerkezeteknek tehát két fő csoportját különböztetik meg:
a szarusoros és a szelemenes fedélszékeket. Ez azonban csak
a hagyományos fedélszerkezeteknél alkalmazott megkülönböztetési mód (volt). A mai építési gyakorlatban az üres és
torokgerendás (szarusoros) fedélszékeknél – a gerinc és
a koszorú vonalában – szintén szelemenekkel biztosítják
a szarufák alátámasztását. Így ez a megkülönböztetés a napjainkban épített fedélszékeknél már nem helytálló.
A fedélszerkezet kialakítását alapvetően meghatározó
szempont a fedélszék és a zárófödém kapcsolata (ami szintén a csoportosítás egy módja). Ez alapján megkülönböztetünk födémmel szerkezetileg összefüggő és födémtől
független fedélszerkezeteket. A födémmel szerkezetileg
összefüggő fedélszékek lehetnek:
–– födémmel egybeépítettek,
–– közvetlenül födémre ráültetettek.
A födémtől független fedélszerkezetek lehetnek:
–– födém fölé építettek;
–– zárófödém nélküli térlezáró szerkezetek.
Ez a csoportosítás összefüggésbe hozható a födémszerkezetek történeti fejlődésével.
20
Régebben jellemzően fafödémeket készítettek. A fa födémgerendáknál és szaruállásoknál alkalmazandó tengelytávolságok közel megegyeznek, ami lehetővé tette a két
szerkezeti elem összeépítését. Ez azt jelenti, hogy minden
szaruállásban a szarufákat egyszerűen az alsó vízszintes
fagerendákhoz, a kötőgerendákhoz csatlakoztatták. A kötőgerenda összeköti az egy szaruállásban lévő két szarufát,
felveszi a vízszintes irányú erőket (ferde rúderő vízszintes
komponensét), ennek következtében pedig minden szaruállás megfelelően merev keretszerkezetet alkot. (A kötőgerenda szerepe tehát kettős: része a fedélszerkezetnek és
a zárófödémnek is.) Az így létrejött szerkezetek a födémmel
egybeépített fedélszerkezetek (más néven gerendasoros fedélszékek) (1.13/a. ábra). Ez a kialakítás a szarusoros és szelemenes fedélszékeknél egyaránt alkalmazható volt. Szelemenes fedélszékeknél, a főszaruállásokban a székoszlopok
a kötőgerendákra támaszkodtak (1.10. ábra).
A kötőgerendák rendszerint a fedélszerkezetek legnagyobb keresztmetszetű faelemei. A nagy támaszköz és az összetett igénybevételek megkövetelik az átlagnál nagyobb keresztmetszetű elemek
alkalmazását (húzás mellett gyakran hajlításra is igénybe vannak
véve (pl. székoszlopok alatt)).
Az acélgerendás födémek megjelenésével és elterjedésével a fedélszék és födém összeépítésére (az előzőhöz hasonló módon) már nem volt lehetőség. A szaruállásokban
keletkező alsó vízszintes irányú húzóerő felvételére a végeiknél befalazott acélgerendák nem voltak alkalma ͅ