F E S Z T I V Á L O K sör mellett meg lehet kérdezni t?lük olyan csacskaságokat, hogy Erdélyben tényleg traktorral járnak-e iskolába a kürt?skalács illatú leveg?b?l nagyokat szippantva, hogy milyen zenéket hallgatnak, vagy, hogy ?k is eldobják-e az agyukat a leggingset hordó csajoktól. A zs?ri persze jól helytáll ezeknél az el?adásoknál, ahogy a tegnapi állami gondozott gyerekek Lázár Ervin meséjénél is – mégis van némi hiányérzet a leveg?ben, f?leg ha az egyik-másik értékelt elpityeredik, és a vécébe siet. Persze szükség van az egyértelm? színházm?vészeti visszajelzésre. Ehhez olyan nagy tudású, sokat tapasztalt emberekre, szinte él? színháztörténeti enciklopédiákra van szükség, mint Pap Gábor, Zalán Tibor és Nagy András László vagy a Szövetségb?l Reg?s János, Solténszky Tibor és mások. Mégis érdemes volna színesíteni, tágítani a néz?pontokat, amihez anyagi és szellemi támogatásra volna szükség – így érdemi párbeszédek és izgalmas együttm?ködések indulhatnának meg. (Talán segít a fent jelzett gondon, hogy az MSZ-JSZ az elmúlt hetekben b?vítette a min?sítésre jogosított szakemberek listáját. Az újak: Zalán Tibor, Benk? Ágnes, Szabó Csilla, Formanek Csaba és Komáromi Sándor. Lásd még: http://www.szinjatekos.hu/alapdokumentumok/ az-msz-jsz-minsitesre-felkertszakemberei.html ) A debreceni ALKALMI TÁRSULAT el?adásáról például hasznos volna hosszabban diskurálni. Arany min?sítést kaptak és sok dicsér? szót, miközben, bár látom az anyag sok erényét, nem jönnek a klaviatúrámra az elragadtatás jelz?i. Erd?s Virág nyomán született KENJÜK POE-ra el?adás a folyosón kezd?dik. Két lány tréningruhában, polifoamon azt játssza, hogy bemelegít? gyakorlatokat végez. Közben arról beszélnek, hogy mir?l „nem szól” majd az el?adás. A játékos mondatsorok és mechanikus mozdulatsorok izgalmasak lehetnének, de a mímelés miatt hamarabb fullad ki a helyzet, mint hogy véget ér. Ekkor bemegyünk a térbe, ahol egy lassan építkez? rituális anya-lánya helyzet kezd?dik. A tér jól komponált, remek atmoszférát terem a fény és a zene. Kés?bb értjük csak meg, hogy rítusról van szó. Addig nem is igen m?ködik az anyag. Mikor helyére kerül a helyzet, jól tud m?ködni Liktor Eszter és Sándor Zita okos és egyszer?en építkez?, ?szinte jelenlét? játéka. Öregen és betegen is huncutkodó anyuka és az ?t látogató/búcsúztató zárt, távolságtartó lány furcsa viszonya, ami attól válik itt-ott megérint?7