P O R T R É Igazán, ha ebben a közegben lemaradsz és nem érted a világukat, akkor kisodródsz. Azzal, hogy nem ismerem a facebook-ot, a party kultúrájukat, nem ismerek számos más dolgot, ami körülveszi ?ket, lehet, hogy ki fogok sodródni. Nincs valóságismeretem róluk. Általános emberi ismeretem van. Hiába vagyok egyre ügyesebb, technikásabb, eredményesebb, de ha nem ismerem ezt a világot, akkor nem lesz kapcsolódási pont. Ez érdekes része ennek: azokkal a jelenségekkel, amit nem tartasz feltétlenül pozitívnak, fontos-e megismerkedned ahhoz, hogy egyáltalán velük dolgozz. Vagy elég, hogyha figyeled, látod? Van olyan élményem, hogy diákel?adáson izgalmas dolgok történnek és eközben folyamatosan facebook üzeneteket küld valaki a néz?térr?l, vagy játszik a telefonján. Ez egy nagy feladvány. Mi a jöv?je a XXI. században a diákszínjátszásnak? Abszolút lenne jöv?je, ha húsz éves intézményrendszert és eredményeket nem szüntetnének meg egy senkivel nem egyeztetett és végig nem gondolt tanügyi reformmal. Az a kognitív pszichológiai elgondolás, hogy csak értelmi tanulás van, tökéletesen megbukott. Egyszer?en nem igaz! Az élményszer? tanulás els?dleges44
sége bizonyított! Nem is gondolkodik senki másban. Az érzelmi aspektus együtt haladása az értelmivel a megértés alapja. Ez a fajta holisztikus szemlélet tudományos alapvetés. Vicces, hogy miközben recsegve-ropogva öszszed?l az egész pozitivista tudományosság a modern fizikában, kémiában, csillagászatban, egy oktatáspolitika visszarántaná a tanulást a száz évvel, amikor az értelmi megismerés primátusa egyértelm? volt. Ehhez képest visszafordulni egy harmincöt évvel ez el?tti oktatáspolitikába elképeszt?! És riasztó! Mindent meg kellene ellene tenni. Nagyon súlyos károk lesznek. Ugyanis, ha nem lesz felvev?piaca a drámatanárságnak, akkor nem lesz képzés se. Az egész szépen vissza fog épülni. Évek alatt. Arról nem is beszélve, hány pedagógus fektetett abba id?t, pénzt, hogy megszerezze ezt a képzettséget és senki nem mondta nekik, hogy ne csináljátok, mert öt év múlva nem lesz ez a tevékenységforma. Hogy lehet így játszani emberek sorsával? Nem tudom, mi a jöv?je. A politika közönye érthet?. De a pusztítás nem érthet?. És ez nagy baj! Mindenfajta figyelemfelhívás és mozdulás hasznos lenne! Fekete Anikó