P O R T R É zel a közeggel szemben. Volt egy nagyon er?s köt?désem az amat?r közeghez. Nekem mindig is közösségi m?faj volt a színházcsinálás. Ahogy az imént meséltem, a mi csoportunkban fontosabb volt a közösségi lét, mint az el?adásgyártás. Azért az alapimpulzus ez volt. Az volt Gyombolai Gábornak is, aki ott csoporttársam volt, kés?bb ? is drámatanár lett. Vagy az volt Schilling Árpád-nak, aki szintén abba a csoportba járt, és folyamatosan ezeket a szempontokat említi azóta is. Nagyon érdekes, hogy a gimnáziumi csoportvezet?m valószín?leg nem tartotta magát különösebben fontos, adottságos rendez?nek, sok gyötr?dése, önbizalomhiánya, kétsége volt magával kapcsolatban, mégis nagyon inspiráló személyiség volt, sokakat terelt erre az útra. Huszonöt évvel ezel?tt voltál az els? fesztiválon. Tudtommal, azóta is rendszeresen látogatod a regionális, országos találkozókat. Mit látsz az elmúlt huszonöt évb?l? Nagyon nehéz összevetni, mert amire rácsodálkozol tizennyolc évesen, arra öt év múlva már nem. Szerintem összességében kiérleltebb, résztvev?k kreativitását jobban igénybe vev?, közös41
ségibb, drámásabb szellem? produkciók születnek. Az átlag nívója is magasabb. Lehet, hogy az okok fel?l magyaráznám mindezt. Sokkal több fórum, képzés, tréning van. Többen is foglalkoznak ezzel. Az egész biztos, hogy a drámás szemlélet a k?színházat imitálóhoz képest egyértelm?en meghatározó. Sokkal több színházutánzó diákszínház volt régebben. Kevesebb vezet?nek volt fontos, hogy a gyerekekben felszabadítsa az alkotókészséget, és ezt mozgósítva hozzon létre produkciót. Rendezésben, játékmódban milyen átalakulást észlelsz? Szerintem az változott, ami a színházakban is: teljes a szabadrablás a teátrális kincsestárban. Bármilyen forma elfogadható, érvényes. Nagyon szabad, nagyon könnyed, játékos ma a színház. Volt egy korszak a nyolcvanas években, amikor bizonyos szempontból a diákszínjátszás szemtelenebb, bátrabb, ?rültebb, keser?bb volt, mint a k?színház. Ez ma már nem igaz. Ha megnézel egy Bodó Viktor, vagy Schilling Árpád, HoppArt el?adást, legalább ugyanolyan bátor, mint a diákszínjátszás. Mai napig mondják egyébként, hogy ez egy diákos el?adás volt, ami azt jelenti, hogy nagyon szabadon gondolkodó,