K I T E K I N T ? kacatok. Ez egyszerre szomorú és mókás. Ilyen a bohóc. Mint a kisgyermeknek, újra tudnia kell ?szintén sírni és kacagni. Ez a két lehet?ség végig ott lebeg a jelenetek során, mint a csiga. Mi pedig felkapaszkodunk egyszer erre, egyszer arra. És van egy harmadik energiavámpír. Itt nincs diszkrimináció. Nem lehet megúszni a „nemfigyel?ket”, beszélget?ket, közben érkez?ket és távozókat, mint a hátsó asztalnál söröz?ket egy vásári komédiánál. Nem úgy van, mint a gyümölcsfánál, hogy levágjuk a csökevényeseket, hogy a fa csak azt nevelje, amire szükségünk van. Minden almának, ágnak és levélnek egyforma figyelmet kell adnunk. Úgy kell szétosztanod magadat a közönségnek, hogy mindenkinek ugyanannyi teljes egészed jusson! Na, ez az, ami fárasztó a bohóckodásban! De, ha mindezt megteszed, akkor mosolyban, tapsban, kacagásban hatványozottan visszakapod a befektetett energiát. Ezt az energiát, valamint a kapott és összekalapozott gázsit vittük a levezetésként beiktatott két napi tengerezésre, Civitanovába. A hosszú hazaút viszont már er?sen megtépázta az er?nket. Tizenhárom óra a pályán csak egy valami vígasztalt minket. Az olaszok mondatai: Ci Vediamo! Még látjuk egymást! Csukárdi Sándor
38