K I T E K I N T ? kordont körénk. „Ezek a magyarok!” – csípünk el néhány ismert olasz szót. Jóles? visszaigazolás, hogy az utolsó napra már négy el?adással terveztek velünk a szervez?k: 18ó, 20ó, 21ó és 22ó. Hihetetlen, de igaz: óránként cserél?dik Ezerfej? Cézár; új mosolyok új arcokon. Megint egy pozitív visszaigazolás: azért kit?nik a tömegb?l egy-egy ismer?s tekintet, akik ismét kíváncsiak ránk. Csiriburi produkciónk öt jelenetet mozgat. Öt ígéretes, zseniális mutatványt, amit bohócaink (Hanci, Ódri és Satyka) természetesen sorra elódáznak. A Cirkusz emberi oldalának, esend?ségének karikatúrája ez, mint a Mesteremberek jelenete a Színháznak. Akarat kontra izgalom, felkészültség kontra „a nem várt esemény”, tetszeni akarás kontra gatyarepedés… Célba löv?nk, kötéltáncos balerinánk, er?m?vészünk, b?vészünk, operaakrobatánk ugyanazt a terhet: a megfelelni vágyást cipelik, és éppen ebbe rogynak bele. Ami sikerül a svájci golyózsongl?rnek (Riet Durinak), Nirname-nek, a fakírnak, az argentin és olasz cirkuszosoknak, az nekünk nem. Csakhogy ezt mi akarjuk így! Ezért nevet, tapsol a Nagyérdem?! Ha jó a humor, ülnek a poénok, nem zötyög a ritmus, akkor
37
a produkciónk végén egy pillanatra mi is felemelkedhetünk a Trapézra.
A szerz?, Csukárdi Sándor bohócmaszkban
A bohóckodás – feltéve, ha komolyan veszed – iszonyatos koncentrációt és figyelmet igényel. Fizikailag is sokat kivesz az emberb?l f?ként, ha nemzetközi nyelven: csak a testeddel játszol. Fárasztóbb, mint egy egészestés mesejáték, vagy egy mutatványos commedia dell’ arte el?adás. Egyrészt a smink miatt. A bohócmáz egy olyan álarc, ami mögött folyamatosan ott dörömböl az Éned. Ha elég er?s vagy. akkor át is mossa magát a festéken, de egyben meg is színezi. Ett?l lehetsz bohócos. Másrészt folyamatosan egy másik szinten kell gondolkodnod, mutatkoznod. A gyerekek szintje nem egy alacsonyabb szint (mert úgy nem is lenne olyan nehéz), hanem mélyebb. Mintha kifordítanád magad, s közben kihullnak a rejtett