N É Z ? P O N T
A PÁLYÁZATI KÉNYSZEREKR?L
Az utóbbi évtizedekben, de különösen azóta, amióta a jelenlegi pályázási rendszer érvény-ben van, az emberi magatartástól idegen reflexek szerint vagyunk kényteleVárszegi Tibor Gergye Rezs? nek szocializálódni. A kilencvenes években fokozatosan, majd egyre inkább felgyorsulva ahhoz szoktunk hozzá, hogy mindenre, amire szükségünk van pályázati rendszeren keresztül jussunk hozzá, a pályázati rendszeren keresztül pedig ahhoz, hogy ne arra pályázzunk, amire szükségünk van, hanem ahhoz, amihez lehet. Különösen az utóbbi 15-20 évben folyamatos pályázási kényszerben élünk, a pályázási kényszer pedig a kiírt pályázatok iránti megfelelésekre szocializálnak, magatartásunkat, céljainkat, eszményeinket a pályázati kiírások diktálják. A valódi bels? szükségleteket tehát észrevétlenül felülírja egy kívülr?l érkez?, onnan irányított rendszer, amely még akkor is kívülr?l irányított, ha deklaráltan a hagyományos értékek védelmét, a közösségek érdekét hangoztatja. Jól jellemzi ezt az állapotot e mintaprojekt-sor összeállítása: mint kezdeményez? mindenkit?l
32
azt kértem, hogy elvonatkoztatva a pályázati kényszert?l, mindenki azt foglalja össze, amire szüksége van, hiszen nincs kockázat, nem kell aggódni, hogy nem talál elfogadásra, nyugodtan lehet „hazardírozni” az ötletekkel, nem kéri számon senki, viszont szembesíthet bennünket azzal, hogy felismerjük valódi szükségleteinket, és azt, hogy az milyen távol áll a realitástól. Nos, egy közösséget is kívülr?l irányított globális rendszerben nem csodálkozhatunk azon, hogy ma már nem tudunk így gondolkodni, és, hogy messzire állunk azoktól az (…) ötvenes évekbeli