T A L L Ó Z Ó kább valami sajátos mormogó nyelven folyó beszédb?l akkor hallatszik ki néhány érthet? szó, amikor Formanek Csaba magára veszi a sapkát és a katonakabátot. Ha már Tibet, akkor megszólalhatna kínaiul is, de nem, az oroszra hajazó, szürreális mondatokból csak néha hallatszik ki egy-egy érthet? mondatfoszlány, például egy agresszív kutyáról. Éppen azért, mert az el?adás a halált a változás egyik megnyilvánulási formájának, nem pedig egyirányú, egyértelm?en tragikus életeseménynek tekinti, a hangütést legalább annyira jellemzi a humor és a szeretetteljes irónia, mint a tragikum, sokszor úgy, hogy ez a kett? egyszerre van jelen, és mivel mozgásszínházi el?adást látunk, els?sorban a mozdulatokban, gesztusokban. mozdulatokkal, teljesen másképp, mint ahogy egy n? mosdat le egy beteget. Ahogy Ilyés Lénárd felhúzza a bambuszeserny?t, amikor társa (már szerzetesként) önti a fejére a rizsszemeket. Ez a nagyon hosszan kitartott jelenet egyébként az egész el?adás egyik legszebb képe. Pedig éppen abban a harmadik et?dben van, amelyben a leginkább érezni, hogy az egyes jelenetek nem illeszkednek hézagmentesen, id?nként adódnak tempóbeli problémák is, és mintha a vége is túlfutna vagy negyedórával önmagán. Az egészet tekintve azonban mégis összeérnek az utak és az ívek, a legjobban talán abban az alkotók által vallott bizonyosságban, hogy mindig van a kézenfekv?t?l, a megszokottól eltér? néz?pont, még az olyan alapkérdések tekintetében is, mint születés, élet, halál, és ennek is érdemes adni egy lehet?séget. De összeérnek – a formát tekintve – az el?adás hangulati egységében is, amely az egyszer?ségében er?s látványvilágnak és a két színész intenzív és hiteles jelenlétének köszönhet?, jelenjenek meg bármely nemben és alakban. Turbuly Lilla http://7ora7.hu
Ahogy Ilyés Lénárd öregasszonyként folyamatosan csoszog-motoz – ide tesz – oda visz, anélkül, hogy mindezzel ténylegesen haladna. Ahogy Formanek Csaba vándora lemosdatja az öregaszszonyt – kicsit ügyetlen, elnagyolt
24