A női szabó képzés után, maradtam technikusnak is. Egy szuper kis
csapattá kovácsolódtunk össze a lányokkal, Edit néni szárnyai alatt. Voltunk
divatbemutatón, anyagbeszerzésen és gyárlátogatáson is. Jó érzés volt,
mert gyakran hallottuk azt a mondatot, hogy "ha végeztetek, szívesen
várunk benneteket vissza." Nem diákként voltunk kezelve, hanem sokkal
inkább partnerként, leendő kollégaként. Számomra ez mindig különösen
motiváló volt.
Órákig tudnám még listázni azokat a dolgokat, amikre szívesen emlékezem
vissza a telekis éveimből. Legyen szó a kismillió Pályainfón varrt és
szétosztogatott egérről, a megtiszteltetésről, hogy az iskola logóját két
osztálytársammal közösen tervezhettük meg, vagy az udvarra épített
hónyúlról. Ezek mind olyasmik, amik valahányszor eszembe jutnak,
mosolyra szalad a szám. A vizsgák izgalmát, az esetleges összezördüléseket
pedig úgyis megszépíti az idő. Köszönöm Teleki, hogy én is a diákod
lehettem!
Tompa Kornélia
72