Szóval igen, az én mumusom a töri volt… De aztán történt valami
felfoghatatlan. Talán egy nyár leforgása alatt érettebb lettem.
2005. október 16. (vasárnap): „Szinte magam sem hiszem el, hogy a töri
dogámat 4/5-re írtam meg, de mivel csak 1 ponton múlt az 5-ös, ezért
megkaptam. Hát, igen. De még milyen 5-ös lett volna belőle, ha minden
órára folyamatosan készülök!” Ekkor értettem meg, hogy nem az iskolának,
hanem saját magunknak tanulunk!
2007. május 9. (szerda): „Osztán elkezdődött az érettségi. Magyarral
kezdtünk. Nem mondanám, hogy fényesre sikerült, de azért ahhoz képest,
hogy nem erőltettem meg magam a tanulásban, jó lett, le is kopogtam. A
matek és a töri sem volt nehéz, de ezek sem úgy sikerültek, ahogy
szerettem volna! ... Már csak a fizika van hátra, ami hétfőn lesz. Kíváncsi
vagyok, hogy fog szuperálni!”
Utólag kiderült, hogy mégiscsak úgy sikerült az irodalom, a matek és a töri,
ahogy szerettem volna! Mindezt nem tudtam volna elérni a tanáraim
segítsége nélkül, akik ahelyett, hogy haza siettek volna kipihenni a
munkanapot, délután külön felkészítő órákat tartottak nekünk.
Kedves Olvasóim! Végre elérkeztünk a szakmai részhez! Ez már szerencsére
- vagy sajnos - nem lesz olyan velős, mint az előző néhány sor.
Természetesen már az „alapozó” négy évben is voltak szakmai órák,
amelyeken végre elkezdhettem megtanulni a szabás-varrás csínját-bínját.
Mint azt mindenki tudja, minden kezdet nehéz:
2004.09.17. (péntek): „Ma a gyakszin szoknyát varrtunk. Igen oda kellett
figyelni, nehogy elrontsam, de egy-két kisebb, javítható hiba becsúszott. A
szűkítőktől lettem a legidegesebb. Mindig répaföldet gyártottam. Még nem
fejeztük be. Hátra van még a gomblyukazás, a gombfelvarrás és a leadás.
Gondolom, hamarosan már blúzt is fogunk varrni. Állítólag az nehezebb.
Majd meglátjuk!”
58