saját szakmai tudásukat a rendezvény sikeréhez. A manökenek is
természetesen a tanulók voltak.
A rendezvényre meghívtuk a velünk együttműködő gyakorlati képzőhelyek
képviselőit is.
Hogy minden csupa szép és jó volt, ezt utólag sem állítom. Voltak nehéz,
küzdelmes, kellemetlen és nyögvenyelős időszakok is.
Ennyi év távlatából azonban már régen túltettem magam a bosszúságokon,
és inkább a kellemes emlékeket idézem fel szívesen.
Mandátumom lejártával nem pályáztam újra.
Utolsó gondolatként álljunk meg egy pillanatra, és emlékezzünk azokra a
kollégákra, dolgozókra, akik ezt az évfordulót már nem érhették meg.
Az iskola 30 éves jubileuma alkalmából még legalább 10-szer ilyen hosszú
„életet” kívánok volt munkahelyemnek
Piroska László
nyugalmazott igazgató
Rettegi Attila, iskolánk harmadik igazgatója
1988-ban kaptam állást – ahogy akkor nevezték – a 411. sz. Ipari
Szakközépiskola és Szakmunkásképző Iskolában. Akkor még magam sem
gondoltam volna, hogy hét év múlva, 33 éves koromban az iskola
igazgatója leszek.
Már a vezetői megbízás első éveiből személyes szakmai fejlődésem
szempontjából is meghatározó élményeket tudok kiemelni. Ilyen volt a
Soros Alapítvány Önfejlesztő Iskolák programja, majd az Expanzió Humán
Tanácsadó iskolai minőségbiztosítással kapcsolatos fejlesztésével való
találkozás az 1996-98. közötti években.
Az iskola első pedagógiai programját alkottuk meg a Soros Alapítvány
Önfejlesztő iskolák projektje segítségével. Azért pályáztunk, mert a
program célja teljesen egybeesett szándékainkkal: azaz minél előbb
48