maximális kihasználásával. Meggyőződésem, hogy jó eredményeinket nem
érhettük volna el, ha nem alakul ki igen jó viszony a gyakorlati oktatásban
részt vevő vállalatok, gazdálkodó szervezetek és az iskola között. Sajnos, az
indulás és az azt követő években kiemelt képzési bázist jelentő VASÉP,
TISZA Bútoripari Vállalat, Asztalosipari Szövetkezet, STYL Ruhagyár Vállalat,
SAVARIA Cipőgyár, Szabina és Savaria Ruhaipari Szövetkezetek, Fodrász
Kisipari Szövetkezet a rendszerváltást követően ki-ki előbbi vagy utóbbi
megszűnésükkel vagy jelentősebb átalakulásukkal a képzés terén komolyan
háttérbe szorultak. Külön ki kell emelni az iskola és a KIOSZ (majd IPOSZ)
kapcsolatát. Vezetői felismerték, hogy a szolgáltatások színvonalának
emelése érdekében minden lehetséges eszközzel támogatniuk kell a
kisiparosoknál folyó tanulóképzést.
Sajnos, csak 4 évig lehettem ennek az iskolának a vezetője. (1990-től a
Teleki iskolából kivált építő- és faipari szakmák képzésére újonnan alakult
Hefele Menyhért Építő- és Faipari Szakképző Iskola irányítására kaptam
kinevezést.) Ez alatt az idő alatt én is mindig arra törekedtem, hogy az
egyre nehezebb körülmények között is megteremtsem az ideális tárgyi és
személyi feltételeket. Úgy érzem, az iskolában jelenleg jók az oktatás
feltételei. Az eszközellátás is megfelelő. A tantestület magas színvonalú
munkát végez, melynek eredményei a szakmai, tanulmányi és kulturális
versenyek sikerein mérhetők le.
A legnemesebb feladatnak azt tekintem, amit a ma és a holnap vár el az
iskoláktól és vezetőitől. Nem véletlenül került a társadalom látóterébe
ismét a szakképzés ügye. Meggyőződésem, hogy a jövőben még nagyobb
feladatok várnak rá. Bízom abban, hogy a szakképzés ügye nem vész el a
felsőbb irányítás és fenntartás útvesztőiben.
Kérem a Tisztelt Olvasót, fogadja szeretettel az iskola bemutatkozását,
visszatekintését! Ajánlom ezt a jubileumi kiadványt az iskola egykori és
jelenlegi tanárainak, szakoktatóinak, diákjainak és szimpatizánsainak!
dr. Padányi Zsolt
nyugalmazott igazgató
45