élet kiválósága került ki az intézményből, hogy azután megmutassa igazi értékét nagyobb közössége örömére.
Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy köszöntőmmel útjára bocsássam ezt az évkönyvet, amely mazsolázgat az intézet történetéből és jelenéből. Hiszem és tudom, hogy a múlt ismerete és megértése nélkül nem érhetünk el eredményeket a jelenben. Ezért lesz hasznos felidézni a múlt emlékeit, a régi tanárok és mesterek, szakoktatók emlékét, akik hittel és lelkesedéssel teljesítették hivatásukat, amiért utólag is nagy tisztelettel adózom.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 1986-tól- mint az iskola első igazgatója- részese és szervezője lehettem az intézmény, akkori nevén a 411. számú Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet beindításának. Olyan időszakban, amikor a jogelőd 405. számú Ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolában a zsúfoltság már-már elviselhetetlen volt, ahol az akkor több mint 2500 fős tanulóifjúság oktatása 86 osztálycsoportban, folyamatosan délelőtt és délután, két műszakban folyt. Elkerülhetetlenné vált az iskola szétválása, egy új szakképző iskola létesítése. Ennek az új iskolának az Oladi lakótelep adott otthont. 1986. szeptember elsején – noha az épület körül még folyt a tereprendezés, és az általános iskola, valamint a nevelési központ építése zajlott – megkezdődött 16 tanteremben és 2 szakcsoporti foglalkoztatóban 39 osztálynak( sajnos itt is két- délelőtti és délutáni – műszakban), összesen 1172 tanulónak a képzése. Egyelőre tornaterem, öltözők és szabadtéri sportpályák nélkül. Az oktató-nevelő munkáról 34 tanár és 23 iskolai állományú szakoktató gondoskodott, munkájukat 24 adminisztratív és technikai dolgozó segítette. Az indulásnál sem avatás, sem ünnepség, sem szalagátvágás nem volt, a tanév az egyébként szokásos tanévnyitó ünnepéllyel kezdődött, melyen a fenntartó nem képviseltette magát.
A megalakult nevelőtestület vezetésemmel olyan iskolát álmodott meg, ahová örömmel jönnek a gyerekek, ahol a pedagógusok számára biztosított a szakmai kiteljesedés, olyat, amellyel a szülők is elégedettek, s a szakma is elismeri, elfogadja azt. Küldetésnyilatkozatunkban szolgáltató szervezetként definiáltuk magunkat, amely során a meghonosodó építő-, fa-, könnyű- és szolgáltatóipari szolgáltatást igénybevevők – a tanulók és a szülők – elvárásainak szerettünk volna megfelelni az iskola lehetőségeinek
44