Vezetői köszöntők
Bukvai Albertné, gyakorlati oktatás vezető, a Ruhaipari Tanműhely
vezetője
30 év hosszú idő egy ember életében. A történelemben egy pillanat. A fél
életemet az intézményben töltöttem. Nevünk állandóan változott, a diákok
cserélődtek, az épület falain kívül pedig zajlott egy gazdasági
rendszerváltás, mely meghatározta a szakképzést.
Első emlékem 1986 út nélküli sáros gödrök, messziről jól látható fehér
épület, mellette építkezés, bútorszállítók és a tantestület a diákokkal
együtt lelkesen pakol, szereli a függönyöket (amelyből még mindig találunk
egyet-egyet az épületben). Nagy összefogás jellemezte a tantestületet, újat
akartunk létrehozni, nemcsak tárgyi értelemben, hanem szellemiségben is.
1986 szeptemberében mindenki megtalálta a helyét az épületben, az
építősök, a könnyűipari szakmák és a technikai személyzet is.
Szép tanéveket, ünnepélyeket, ünnepségeket éltünk meg a diákokkal
közösen, melyeket osztálytalálkozókon most is visszahallunk és tanárként
csodálkozom, hogy a tanítványokban az órákon elhangzott mondatok
mélyen megmaradtak.
Az iskolát hamarosan kinőttük és 1990-ben az építőipari szakmát tanulók
és tanáraik újra költöztek a Hefele Menyhért Szakképző Iskolába. A
költözéssel a nemek aránya felborult és lassan a köztudatban a 411. sz.
Ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola leányiskola lett. Elmaradtak a
zenés rendezvények, diszkók és műsorok.
1992-ben egy helyre koncentrálódott a ruhaipari gyakorlati képzés, a
Lesvár csárdában létrehozott ruhaipari tanműhellyel, ahol használt
gépeken, berendezéseken folyt az oktatás. Sok-sok nyertes pályázatot
írtunk kolléganőmmel, Farkas Anitával, melyből egy korszerű, minden
technológiai és oktatási igényt kielégítő korszerű gépparkot hoztunk létre a
külsőleg fel nem újított romos épületben.
2015 novemberében 25 év után a ruhaipari tanműhely visszatért a Puskás
Tivadar utca 5. szám alá, de nem vállalati tanműhelyként, hanem az
intézmény képzőhelyeként. Míg korábban a diákokkal mi jártunk a korszerű
42