8
Stanley-nek volt kitől örökölnie ezt a könnyedséget. Már apja, David Bard is különös viszonyban állt a valósággal. Például lelkesen újságolta Arthur Millernek, amikor 1960-ban először lépett be a Chelsea-be, hogy ott minden bútor, matrac és függöny teljesen új. Ám Millert a szobába lépve egy igen kopott és koszos szőnyeg fogadta. David egy pillanatig sem jött zavarba. Tájékoztatta a megdöbbent Millert, hogy szerencséje van, hiszen pont másnap érkezik az új szőnyeg.
Természetesen a régi szőnyeg – akárcsak minden más is a Chelsea-ben – a helyén maradt még éveken át. Valószínűleg David abban a percben törölte is a szőnyegügyet a fejéből, amint kilépett a szobából.
Miller, akit a hotellel együtt örökölt meg Stanley, évekkel később is panaszkodott a koszra. Amikor már a szobája elviselhetetlenül mocskossá vált, megkérdezte Stanley-t, hogy vajon van-e egyáltalán porszívó a hotelben. Stanley megnyugtatta, hogy természetesen van, nem is egy. Amikor Miller erre megkérdezte, hogy vajon akkor miért nem használják azokat, Stanley megdöbbenve tájékoztatta, hogy most hall erről a problémáról először. Soha senki nem mondta még neki, hogy kosz lenne.
Lehetséges, sőt biztos, hogy a Chelsea-ben nem lehetett a padlóról enni, de Stanley vezetésének köszönhetően a Chelsea Hotel örökre beírta magát a kultúra történelemkönyvébe. Az élet a Chelsea-ben egyszerre volt lenyűgöző, inspiráló és veszélyes, de unalmas biztosan soha nem volt. A hotel lakói és dolgozói egy nagy családként élték nem mindennapi életüket a sokat látott falak között.
2007-ben apja tulajdonostársainak unokái elbocsátották Stanley-t, mert a profitmaximalizálás miatt a hotel eladására készültek.
Stanley nemcsak a munkáját, de élete értelmét is elveszítette abban a pillanatban. 2017-ben, hosszas betegség után, Floridában halt meg.