Míg a Chelsea sok nagyszerű műalkotás születésének szemtanúja volt, néha olyasmit is látnia kellett, amire nem volt kíváncsi. Ilyen volt az a pillanat is, amikor a részeg Jackson Pollock, Peggy Guggenheim privát ebédje alatt a szőnyegre hányt.
Paul Jackson Pollock 1912. január 28-án született a wyomingi Cody-ban. Gyermekkorában családja sok költözködés után végül Los Angelesben telepedett le, majd 1930. szeptemberében Pollock két fivérét, a városban tanuló Charlest és Franket, követte New Yorkba és beiratkozott az Art Students League képzőművészeti iskolába.
Azzal, hogy 1931-ben, pénzszükséglete miatt elkezdte a Washington Square Park közelében lévő járdán árulni műveit, akaratlanul is elindította az azóta is működő Washington Square Szabadtéri Művészeti Kiállítást (Washington Square Outdoor Art Exhibit).
1935 és 1942 között a szövetségi művészeti program keretein belül festőként dolgozott. Ebben az időszakban a műveiből megszerzett jövedelme elegendő anyagi biztonságot adott számára ahhoz, hogy megéljen, és művészetével kísérletezzen, azonban 1943 után, amikor a program véget ért, ismét mindennapos küzdelmet kellett folytatnia a megélhetéséért. Alkoholizmusa mellett a depresszióval is folyamatosan harcolt.
Peggy Guggenheim a háború idején vállalta, hogy fellendíti az amerikai művészetet. Gyakran rendezett ebédeket műgyűjtő barátai számára a Chelsea-ben, hogy megismerjék az ott alkotó művészeket és az őket körülvevő bohém légkört.
Egy ilyen ebéd alkalmával szerette volna megismertetni az összegyűlteket Pollock alkotásaival is, azonban amikor a részeg Pollock szembesült vele, hogy a jelenlévők nagy része azon társadalmi osztály képviselője, akik 1943-ban leállították a szövetségi művészeti projektet, elvesztve maga felett a kontrollt, összehányta az ebédlő szőnyegét. A vendégek – akik között a legkifinomultabb gyűjtők is ott voltak − gyors kifogásokkal elmenekültek. Egyikük (Hazel Guggenheim McKinley) azért azt tanácsolta a menedzsmentnek, hogy vágják ki és keretezzék be a hányással telefröcskölt szőnyegdarabot, hiszen valószínűleg egyszer még milliókat fog érni.
Pollock első megbízását Guggenheimtől eredetileg falfestménynek, később módosítva az eredeti tervet, végül Marcel Duchamp javaslatára szerencsére a fal méretével azonos hosszúságú vászonra rendelte meg. Guggenheim hónapokig várt a képre, mire egy ultimátumnak köszönhetően Pollock néhány hét alatt (Pollock felesége szerint egy éjszaka alatt) befejezte. A képet Peggy a New York-i lakásába állította ki, ahol ehhez még falat is kellett bontania. A festmény Peggy Guggenheim ajándékaként végül egy évekig tartó, 40 dolláros szállítási díjról folyó vita rendezése után a University of Iowához került.
1947-re Pollock kifejlesztette ikonikus „csepegtető stílusát”. A művész botokat, vakolókanalakat vagy késeket használva csepegtette vagy fröcskölte a festéket a vászonra, vagy egyszerűen csak ráöntötte, egyenesen a kannából.
Pollock viszonylag rövid, de rendkívül produktív művészi életet élt. 1956-ban, 44 évesen, egy részeg száguldozás következtében autóbalesetben hunyt el.
55