Az After the Fall azonban nem az egyetlen kiemelkedő irodalmi darab volt, amelyet Miller ezekben az években írt. Ekkor jelent meg a The Chelsea Affect című esszéje is, amelyben a Chelsea előtt rótta le tiszteletét.
Esszéje fantasztikus betekintést nyújt azokba az időkbe:
„A hely valójában a hatvanas évek Nevadájára emlékeztetett - sőt, még mindig olyan. Itt az emberek nem akartak sehová sem tartozni, beilleszkedni. Soha be sem léptek abba a körforgásba, ahol a normális emberi élet folyik.”
„Elkezdtem megkedvelni a szállodát, illetve legalábbis a lakók − vagy állampolgárok, ahogy egyesek szerették magukat hívni − egy részét. A liftben már csak a marihuána füstjének maradványától is be tudtál tépni. („Milyen füst?” kérdezné felháborodva Mr. Bard.) Allen Ginsberg az előcsarnokban az új ‘Fuck You’ magazinját olvasná, Warhol az egyik lakosztályban filmet forgatna, és egy fiatal nő (Valerie Solanas), akinek olyan őrült szemei voltak, hogy az ember úgy gondolná, egymás fölött vannak, időnként felbukkanna az előcsarnokban, és egy sor átkot szórna minden férfira, akik tönkretették az életét, és vele együtt minden jót, és azzal fenyegetőzne, hogy valamelyik nap majd lelövi egyiküket… Mindenesetre általános szabály volt, hogy amikor valami furcsaság történt, senki − sem Stanley, sem a recepciós, sem a telefonkezelő, sem Mendel – nem tudott róla.”
Miller 2005. február 10-én este, 89 éves korában hunyt el. Pályafutása hét évtizeden át tartott, és halálakor a 20. század egyik legnagyobb drámaírójának tartották.
50