Pannongyík:
Apró magyar
ékszer
M Hazánk gyíkjainak zöme – a fajszámot, de még inkább
az egyedszámot, vagy az emberekkel való találkozás való-
színűségét fi gyelembe véve – a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae)
családjából kerül ki. A lábatlangyíkok mellett azonban
létezik még kivétel, a vakondgyík, vagy szkinkfélék (Scincidae)
népes családjának egyetlen hazai képviselője, az aprócska
pannongyík (Ablepharus kitaibelii fi tzingeri). Parányi ter-
mete, rejtőzködő életmódja miatt nehezen észrevehető, és
élőhelyigénye is meglehetősen speciális, ezért a legtöbben
keveset tudnak róla.
Leírás
A szkinkfélék sok fajára jellemző, hogy testük megnyúlik,
lábaik többé-kevésbé elcsökevényesednek, és inkább a test
kígyózó mozgása szolgálja az előrejutást, ami közben lá -
baikat a test mellé szorítják. Ez különösen hasznos, ha
valamilyen laza közegben, például homokban, avarban,
fűcsomók között kell mozogni. Emellett a szkinkek pikke-
lyei igen simák, sokszor csillogó felületűek. A család e
jellegzetességei a pannongyík esetében is fennállnak. A
furkáló, bujkáló életmódhoz alkalmazkodásának további
jele, hogy szemhéjai összenőttek, átlátszó ablakot formáz-
nak, hasonlóan a kígyókhoz vagy a gekkók többségéhez.
A pannongyík rendszertanilag az Ablepharus nembe tar-
tozik, innen nyerte latin elnevezését is, ami szó
szerint szemhéj nélkülit jelent.
Magyarul siklószemű szkinkek néven emlegetik e
rokonsági kört, ami Délnyugat- és Közép-Ázsiában sokfe-
lé elterjedt. Érdekesség, hogy létezik egy Ablepharus
pannonicus nevű faj is, ami nevével ellentétben a Közel-
Kelettől Közép-Ázsiáig fordul elő.
A pannongyík teljes hossza ritkán éri el a 10 centimé-
tert, ennek körülbelül a fele esik a farokra. Lábai rövidek,
ötujjúak. Pikkelyei simák, csillogók. Háta világos bronzos
színű, sokszor hosszában csíkozottnak hat, mivel árnya-
latnyi különbséget hordozó párhuzamos sávokra osztott.
Oldala sötét vagy feketés barna, ami a hát színétől kont-
rasztosan elkülönül. Szemén át sötét csík húzódik, mely
az oldalak színezetében folytatódik. Hasa piszkosfehér,
torka szürkés, sötéten foltozott. Írisze olyan sötét, hogy a
pupillája nem látható.
Elterjedés
Az Ablepharus kitaibelii faj a Balkánon, Kis-Ázsiában és a
Közel-Keleten is sokfelé előfordul, több alfaját különítik
el, a molekuláris genetika azonban még nem támasztotta
alá ezek önálló érvényességét. A pannongyík név elvileg
csak a fi tzingeri alfajt illeti meg, az egész fajt talán Kitaibel-
siklószemű szkinknek lehetne szabatosan hívni.
Az Ablepharus kitaibelii fi tzingeri a Kárpát-medence
bennszülött alfaja. Magyarországon kívül előfordul Szlo-
vákiában, a magyar határ szomszédságában, valamint
néhány helyen Horvátországban és a Vajdaságban is.
Magyarországon főleg az Északi-középhegységet lakja:
megtalálható a Budai-hegységben, a Pilisben és a Viseg-
rádi-hegységben, a Börzsönyben, a Cserhátban, az Aggte-
leki-karszton. Újabban a Zempléni-hegységből és a
20