4
2019. február
A SZIG... ma
DIÁKNAP
2019
Iskolánk nagyszabású és fontos eseménye – a 11. évfolyam ál-
tal szervezett diáknap – idén sem maradt el, február elsején került
megrendezésre a GYIK rendezvényházban. A résztvevő osztályok
az esemény előtt másfél hónappal kaptak egy előfeladatot: egy
filmes plakátot kellett kézzel vagy digitálisan létrehozniuk. Az al-
kotás elkészítéséhez húztak három támpontot (amire később a fő-
feladat, azaz a színpadi produkció is épült): egy színt, egy filmes
műfajt, illetve egy kitalált filmcímet. Nagyon változatos, kreatív
plakátok jöttek létre, amik hatására mindenkiben egy kérdés fogal-
mazódott meg: vajon mit láthatunk majd a diáknapon?
A hatperces színpadi produkcióban egy általuk kitalált történetet
kellett bemutatniuk, aminek kapcsolódnia kellett a kihúzott film-
címhez, illeszkednie a műfajhoz, és a színt is valahogyan be kellett
építeniük az előadásukba. Az osztályok többsége a saját színt, a
díszletben jelenítette meg, figyelt arra, hogy az domináljon az ös�-
szes többi színnel szemben. Ám voltak olyanok, akik nem csak a
kinézetbe, hanem a történetbe is beleszőtték a húzott dolgot: egy
fontos tárgy lett olyan színű, vagy egyszerűen csak kitaláltak egy
mögöttes tartalmat, jelentést a színnek.
Szerintem, bár elsőre mindegyik osztály egy kicsit megijedt, és
nehéznek érezte a feladatot – hogy mégis hogy vigye színpadra a
színét –, mindenki jól vette ezt az akadályt. Úgy érzem, a filmes
műfajnak való megfelelés könnyebb volt az osztályoknak, hiszen
a nehezebbeket is (pl. dokumentumfilm, horrorfilm) sikeresen mu-
tatták be.
Két produkció között a jó hangulatot a 11. évfolyam és a tanári
kar biztosította humoros átvezető műsorszámokkal. De nem csak
ők, hanem a résztvevő osztályok is megnevettették a nézőközön-
séget szellemes mondataikkal. A hangulat egész végig frenetikus
volt, ez az első sorban, a zsűriasztal mögött csak fokozódott. Főleg
akkor, mikor az egyik osztály – váratlanul – konfettiágyúk haszná-
latával fejezte be produkcióját.
Ez volt az első olyan évem a Széchenyiben, amikor az összes
osztály fellépését meg tudtam nézni a diáknapon. Ez nagy kincs
volt számomra, illetve külön öröm volt az, amikor minket, zsűrita-
gokat az osztályok bevontak egy kicsit saját előadásukba.
Ez egy igazán különleges nap minden évben, és az ideit is sike-
rült emlékezetessé tenni. Mindenki büszke lehet magára, szervezők
és résztvevők egyaránt!
Tadics Viktória (11.C)
Fotók: Bakó Péter (11.C)