2018. április
4 A SZIG... ma
PLANETÁRIUMI LÁTOGATÁS
Április második hete iskolánkban a digitális világ témájában zajlott. Ennek keretein belül hétfőn egy mobilplanetáriumot állítottak fel a tornateremben.
A mobil planetárium egy 8 méter átmérőjű és 5 méter magas, levegővel felfújt kupola. A levegő bent tartását két zsilipiajtó biztosítja.
Hozzánk egy pályázatnak köszönhetően a Partiscum Csillagászati Egyesület hozta el a planetáriumát. Az előadás egy 35 perces vetítésből állt, melyet minden órában két osztály nézhetett meg.
Az előadáson többek között megtudhattuk, hogyan jutottak el a tudósok odáig, hogy bebizonyítsák a heliocentrikus világkép alapjait. Valamint azt is bemutatták, hogy a fekete lyukak keletkezése mennyire bonyolult és összetett folyamat.
A program segített nekünk megérteni a naprendszer működésének alapjait.
Hegedüs Karina( 10. D)
VARÁZSSZAVAK
Április 16-án hétfőn a soproni dESZKa Társulat a 12-ei ősbemutató után a diáktársaiknak is előadta legújabb musicaljét.
Az előadáson soproni középiskolás diákok szerepeltek, a tanári kar nagy részét pedig a zsirai fogyatékkal élők alkották, valamint egy Eötvösben tanító tanár volt az egyik főszereplő.
A darabot Betuker Botond rendezte a Holt költők társasága című regény alapján, melyet a Kowalsky meg a Vega dalai tettek musicallé.
Az előadásnak két kifejezés adja a fő mondanivalóját. A címet is adó Varázsszavak: a Sajnálom, a Bocsáss meg, a Köszönöm és a Szeretlek, valamint a Carpe Diem, azaz a „ Ragadd meg a napot!”.
A főszereplő Tanár, akit az Eötvösben tanító Szentpáli Csaba tanár úr alakított, remek példát állított elénk azzal kapcsolatban, hogy milyen is egy jó tanár. Ugyanis a darab kapcsán végig az a fő célja, hogy a diákjait gondolkodni tanítsa meg, és az életre nevelje, ne pedig csak azt tanítsa nekik, ami a tankönyvekben van, és ami sokszor nem is helyénvaló.
A történet során a legtöbb diák nagy jellemfejlődésen megy keresztül, és a végére mindenki számára világossá válik, amit a Kapitányuktól( így szólítják a tanár urat) tanulnak: a dolgokat sokszor más szemszögből is meg kell nézni, a Carpe Diem kifejezés nem csak azt jelenti, hogy élj a mának, és ne gondolj a jövőre. Sokkal inkább azt, hogy minden napban keresd meg a jót és annak a napnak az értelmét.
A Varázsszavak című előadáson két széchenyis diák is szerepelt: Halász Patrícia a 11. C-ből, valamint Soós Linda a 12. B-ből.
Hegedüs Karina( 10. D)
( F) irkáink DOLLMAYER NELLI: ÁTADÁS...
A sikátorban síri csend honolt. Csak a szél süvítését lehetett hallani, és azt is elnyomta a szívem dobogása. Pokolian féltem. Éreztem a csípős hideget a bőrömön, de evvel nem foglalkoztam. Vártam, vártam, és vártam... De nem jött egy lélek sem. A vaskos dossziét szorongatva igyekeztem nem elszaladni. Nagyon nehezemre esett.
Sötét volt. Egyszer csak hallottam egy messzi-messzi sikolyt. Ez jel volt. Annak a jele, hogy a közelben van. Ha lehet, még jobban kezdtem rettegni. De nem hátrálhattam meg. Most, az átadás idején, nem. A barátaimra kellett gondolnom. Bár igazán szívesen megfordultam volna, hogy kiabálva hazáig fussak. De nem tettem. Hogy miért? Mert számomra fontosak a barátaim.
Egyszer csak egy hatalmas széllökés érkezett, ami miatt a földre zuhantam. Rá pár másodpercre pedig egy alak. Nem tudnám megmondani pontosan, hogy hogyan nézett ki. Fekete köpenyt viselt, a csuklyája pedig belelógott az arcába, evvel eltakarva teljesen azt.
Odalépett hozzám, és elkezdett kacagni. Libabőrös lettem a nevetésétől. Neki pedig bizonyára vicces volt egy rettegő kisfiú.
-Azt add ide!- mutatott a vaskos dossziéra, amit még mindig szorongattam.-Előbb a barátaimat!- kiáltottam rá. Hirtelen sokkal bátrabb lettem. Igaz, a térdeim még mindig remegtek, de legalább, ha nagyot nyeltem, akkor már meg tudtam szólalni.
A barátaimat ez az alak mind elrabolta. Őket mind elrabolta, és én addig nem megyek haza, amíg velem nem lesznek újra! Eldöntöttem, hogy tegyen velem bármit, nélkülük egy lépést se többet!-Buta egy kölyök vagy te!- dühöngött.-Lehet, de a barátaim nélkül akkor se...- egy kicsit megremegett a hangom, amit persze rögtön kiszúrt, így még jobban kezdett kacagni.
Miközben nevetett, elkezdte keverni körülötte a levegőt, és egy fehér füstfelhőt irányított elém. A felhőben megjelentek a barátaim... Egy nagyon sötét helyen raboskodtak. Egy oszlop köré voltak kötözve. A szemük be volt kötve, s a szájuk is be volt tömve valamivel, hogy ne tudjanak kiabálni. Ott voltak megkötözve, étlen, szomjan.
Könny szökött a szemembe, és határozott léptekkel indultam az alak felé. Már nem érdekelt a saját életem sem. Hogy bajba sodrom saját magam, az se. Csakis a barátaimra tudtam gondolni.
Ő egyre hangosabban kezdett nevetni, ahogy közeledtem felé. Én meg egyre dühösebb léptekkel siettem. Nem tudtam, hogy mit fogok tenni, ha egyszer odaérek. De nem is foglalkoztam vele, annyira dühös lettem. És akkor egyszer csak elkezdtem hallani a barátaim hangját. Mind kiabált... Segítségért. A nevemet is kiáltották. És sírtak... Sírva kértek segítséget tőlem.
A fülemre tapasztottam a kezemet, de a hangok valahogy beférkőztek a fejembe, és még mindig hallottam őket. Sőt, minél kevésbé akartam, annál hangosabbak lettek a hangok. Annál jobban kiáltottak a barátaim, annál sűrűbben mondták a nevemet.
Az alak egyre hangosabban kacagott, aztán csend lett. A hangok abbahagyták a kiáltozást, én meg könnyes szemmel, dühösen néztem az alak felé. De eltűnt... nyoma veszett.
És akkor megint hallottam a messzi- messzi sikolyt. Elment. A dosszié nálam maradt, a barátaim meg nála. Megint nem jutottunk semmivel sem előrébb. Lerogytam a földre, és megsemmisülve bámultam a semmibe. Ezt nem fogom annyiban hagyni! Nem úszhatja meg! Ha addig élek is, visszaszerzem a barátaimat.-Miért sírsz?- jelent meg egy kislány a sikátor végén.-Nem sírok!- töröltem le dühösen a könnyeimet. Feltápászkodtam, és kirohantam a sötétségből, hogy visszasiessek az intézetbe, és összepakoljam a cuccom. Meg fogom keresni őket! Útra indulok! Nem hagyom, hogy elvegyék tőlem még őket is!