2017 . november
6 A SZIG ... ma a gimnáziumot , továbbtanult , és legalább a tíz-tizenöt éves érettségi találkozóra családot alapított . Ma az elvárások , a példaképek mind megváltoztak , és ebben a káoszban már nehezebb eligazodni , megtalálni a magunk útját . Ugyanakkor vannak állandó korosztályi jellemzők , amilyen a kíváncsiság , a szerepek és önmagunk próbálgatása , amelyek valóban állandóak . Illetve az is tény , hogy ebbe a gimnáziumba , amelyhez lassan kimondhatjuk , az életem kötődik , mindig az adott korosztály „ elitje ”, gondolkodó része került , így mindig értékes beszélgetéseket folytathatott az ember tanárként is a diákokkal .
Említette a diákszínpadot , a szerepeket , a különböző karaktereket , és most már kíváncsiak vagyunk : van-e olyan kitalált szereplő akár könyvből , akár filmből , akivel nagyban tud azonosulni ?
Sz . M .: Robinson Crusoe . Egyrészt közös bennünk , hogy én is folyamatosan barkácsolok , önmagam oldok meg mindent , amit csak lehet , másfelől pedig mindig is izgatott , hogy vajon mire képes egy ember magára hagyva , egyesen egyedül , önerejéből . Az élet nekem sajnos nem adta meg , és valószínűleg már nem is fogja megadni , hogy ezt magam átélhessem , de jó példa erre Újházy László . Kevesen ismerik a történetét , egy , az 1848─49-es szabadságharc után Amerikába emigrált katonatisztről van szó , aki Kanadához közel , tulajdonképpen a semmiből , saját két keze munkájával épített otthont a családjának . Ennek az egykori háznak a helyén most egy Újháza nevezetű kistelepülés található , rendkívül érdekes történet , aki úgy gondolja , megéri utánajárni . Ha már a könyveknél tartunk , van-e kifejezetten kedvenc könyve ?
Sz . M .: Ó , magyar szakosként rengeteg könyv van , amely erősen hatott rám , a Robinson Crusoe mellett . Például az egyik ilyen könyv „ A kis herceg ” volt , amelyet katonakoromban olvastam először , maradandó benyomást hagyott bennem . Vagy például Alain Fourniertől „ Az ismeretlen birtok ”, illetve Szerb Antal „ Utas és holdvilág ” című műve szintén hasonlóan maradandó élményt nyújtottak . Újraolvasni azonban nem szeretem a könyveket , szerintem annak a benyomásnak kell megmaradnia , amit legelőször tett az emberben , legalábbis azok a könyvek , amelyek első olvasáskor még lehengereltek , másodszorra már nem igazán nyújtották ugyanazt az élményt , se az utána következő alkalmakkor , ami az általam tanított , és ebből kifolyólag rendszeresen olvasott kötelező olvasmányokat is illeti .
Végül , de nem utolsó sorban , a talán legfontosabb és a mai oktatással kapcsolatban legvitatottabb kérdés : mi az a legfontosabb dolog , amit egy iskolának biztosítania kell a diákjai számára ?
Sz . M .: Minden iskola elsődleges célja , hogy a diákjainak a boldogulás lehetőségét adja meg . Ez erkölcsi és értelmi értékeket jelent . Az iskolának az lenne a feladata , hogy a diákjainak egy olyan „ étlapot ” nyújtson át , amely által az összes „ étel ” ízét megismerhetik , azaz tulajdonképpen mindenbe engedi őket belekóstolni , hogy így egy nap majd biztonsággal eldönthessék , mi az , amivel ezentúl foglalkozni szeretnének az életben . Humán szakosként mindig boldogsággal tölt el , ha olyan dolgokat hallok meg fél füllel , amiket nem értek , például a kémia , a fizika , a robotika szakkör kapcsán . A fő cél az , hogy az iskola tanulói minél szerteágazóbb ismereteket szerezhessenek , és a kollégáimmal pedig , amikor kicsöngetnek az óránkról , és elhagyjuk a termet , azt érezzük , hogy a következő negyvenöt percben , a következő tárgyból is megkapnak mindent , amire szükségük lehet . Persze , ez még mindig csak a szakmai szempont . A tanárok , az iskola másik fő feladata , hogy a hatszáz gyereket nevelő felnőttek mindegyike a saját egyéniségével követhető példát mutasson . És igen , erre is étlapként lehet tekinteni , mivel a diákok aztán a sok-sokféle egyéniség közül kell , hogy kiválaszthassák azt , akit valamilyen szempontból követni szeretnének , egy olyan felnőttet , akire fel tudnak nézni .
Köszönöm a beszélgetést . Gögh Nóra ( 9 . B )
„
mindig is izgatott , hogy vajon mire képes egy ember magára hagyva , egyesen egyedül
A címe Rém hangosan és irtó közel . Egy kamasz fiú veszteségeiről , fájdalmairól , útkereséséről szól . Szintén elgondolkodtató a Csillagainkban a hiba . Vagy a Sellők című film , amely ugyan régi , de érdemes megnéznetek , a ‘ 90-es évek nagy klasszikusa volt . Azok az érzések jelennek meg ezekben a filmekben , amelyek foglalkoztatnak benneteket .
A Marvel-filmekből azokat ajánlom , amelyek többrétegűek , és gondolkodásra késztetnek benneteket , pl . a Dr . Strange .
Meg kell ismernetek az érzéseiteket és mások érzéseit is . Meg kell ismernetek a misztikumot és a világegyetem működését is . Rendkívül fontos az értelmi és a szociális képességetek fejlesztése is . Ez olyan , mint egy sínpár , ahol az egyik sín a tudás , a másik sín a szociális és érzelmi képességek . Ha csak az egyik sín van , akkor azon senki sem fog utazni . De ha mindkettő megvan , akkor ezen a sínpáron el lehet menni a világ végéig . Az lenne jó , ha minden Széchenyis diáknak lenne ilyen sínpárja . Ennek elsajátításához ilyen filmek is kellenek .
Zenei téren szerintem mindent lehet hallgatni , az a lényeg , hogy megérintsen , és bátran meg tudd fogalmazni , hogy miért szereted . Az lenne jó , ha magyar számokat is hallgatnátok , nemcsak angol zenéket , mert nagyon sok jó magyar , szövegcentrikus dal van . A zenében is mindig a kíváncsiság , a nyitottság és az elfogadás a lényeg .
A fiatalok körében egyre népszerűbb a japán kultúra és az animék világa . Erről mit gondol ? F . G .: Nagyon szeretem a japán rajzfilmeket . Elképesztően mély és hihetetlenül nagy hagyományokkal rendelkezik a japán rajzfilmiskola , döbbenetesen erősek a történeteik . A rajzolás fejleszti a személyiséget . A rajzolás terápia . Mindenkit arra biztatnék , hogy fessen , írjon , kézműveskedjen , zenéljen . Csináljon olyat , amiben saját magát tudja felmutatni . Ne a kütyüket nyomkodja , és ne csak a virtuális világban legyen jelen , hanem az offline világban is . A való világban éljetek , beszélgessetek a japán rajzfilmről , bármiről ! Az élő beszélgetésben „ látjuk ” egymást . Rám nézel , és azt látom , hogy elkeseredsz , elpirulsz vagy nevetsz . Van interakció . Nekem fontos tudnom , hogy a másik mit gondol . Minden élő , interaktivitásra épülő tevékenység hihetetlenül fontos .
A kérdés az , hogy az anime világa segít-e ebben ? Szerintem igen . Mert a rajzolás közben történeteket találtok ki . Ha nincs történet , megette a fene . Mert mindenkinek vannak történetei . Ha rajzolásban tudod megjeleníteni a benned lévő érzéseket történeteken keresztül , akkor rajzolni kell . Hogyha a kifejezési formád az agyagszobrászat , akkor szobrászkodjál . Ha ezt a japán művészetben leled meg , akkor legyen az ! A japánokat egyébként még azért is nagyon csodálom , mert hagyományuk őrzése kiemelt fontosságú számukra , és imponáló a tökéletesre való törekvésük . Erre törekednek a teacsésze előkészítésében , a szamurájok mozdulataiban , a kendóban , az önfegyelemben és a belső tartásban .
Akkor az elvárásoknak inkább belülről kellene jönniük , mint kívülről ?
F . G .: Merész amit mondok , de szerintem nem kéne elvárni senkitől semmit . Ne az elvárás miatt csináld , amit teszel , hanem azért , mert a tevékenység elvégzésétől több leszel . Ha valamit elvárnak tőled , az már kényszer , az gúzsba köt , az megfojt és akkor az nem te vagy a teljességedben . Az lenne a jó , ha felismernéd , hogy amit csinálsz , attól a személyiséged fejlődött .
Köszönöm a beszélgetést . Kovács Noémi ( 9 . D )
„
Ez olyan , mint egy sínpár , ahol az egyik sín a tudás , a másik sín a szociális és érzelmi képességek .
Ha csak az egyik sín van , akkor azon senki sem fog utazni .
De ha mindkettő megvan , akkor ezen a sínpáron el lehet menni a világ végéig .