A 2018/2019-es tanév krónikája
A 2018/2019-es tanév krónikája
és jöjjünk rá, hogy ez nem a világvége, hisz lehet még gyerekkor a múló évek illúziója fölött.
Nekem itt most az a tisztem, hogy tisztességesen és tiszteletteljesen
mindenkitől elköszönjek, minden dolgot megköszönjek, és annyi kiaknázott és kiaknázatlan lehe-
tőség, 110 embernyi regnáló rangidős, vagyis egy egész évfolyam nevében leköszönjek.
Ezért hát végül megköszönök mindenkinek minden megköszönhetőt.
És most hogy túl vagyunk ezen a lépcsőfokon, végül csak annyit mondanék: Ugorjuk meg a
következőt!
Tóth Fanni (12.A)
Határtalan kapcsolat Székelyfölddel
Az iskolánk és a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum közötti partnerkap-
csolat a Határtalanul! Program keretein belül ebben a tanévben jött létre. Mindkét iskolából 40
szerencsés diák vehetett részt ebben a programban.
Először a székely iskola tanulói jöttek hozzánk 2019. április 8-án, és ismerték meg Sopront és
környékét. Az első napon városunk nevezetességeit mutattuk be nekik, például a belvárost és a
koronázási helyszíneket. Örömmel tapasztaltuk, hogy érdeklődve várják, hogy mit fogunk mon-
dani a különböző helyszíneken. Első este ismerkedős programmal, ahol vicces csapatjátékokkal
próbáltuk lerövidíteni a köztünk akkor még meglevő távolságot. Nagyon sokat nevettünk, és azt
hiszem, a nap végére már teljesen felszabadultak lettünk. A legvégén mindenki bemutathatta,
miben kiemelkedő, vagy mit szeret csinálni szabadidejében. Volt, aki verset szavalt, volt, aki
énekelt, és voltak, akik táncoltak. Hálásak lehetünk ezekért az őszinte pillanatokért. Az erdélyi
diákok a következő napokban megismerték Nagycenk Széchenyi-emlékeit, voltak Fertőrákoson
és a Páneurópai Pikniknél, illetve megnézték Fertődön az Esterházy-kastélyt is. Az utolsó este
pedig mi diákok magunknak szerveztünk egy közös programot, hogy el tudjunk egymástól bú-
csúzni. Ekkor már nagyon vártuk, hogy májusban végre mi is mehessünk hozzájuk.
Május 4-én el is érkezett ez a nap. Úgy gondoltuk, hogy fel vagyunk készülve az útra. Hát
nem voltunk. Az első pár óra hamar elrepült, de később egyre lassabban telt az idő. Közben
Nagyváradon megnéztük a római katolikus székesegyházat. A nap végére nagyon hosszú út
volt mögöttünk, mire első szállásunkra értünk. Ez Sztánán volt, ami egy nagyon barátságos és
a nagyobb városoktól távoli kis falu. Másnap indultunk tovább a végső úticélunk felé. Utunk
során megálltunk Kolozsváron, ahol megtekintettük Mátyás király szobrát és szülőházát, és egy
kis szabadprogrammal egybekötve megismertük a várost. Ezután Tordán, a sóbányában tudtunk
meg sok érdekes dolgot a sóbányászatról. Székelyudvarhelyen pedig a szoborparkban sétáltunk
egyet. Amikor nagy örömünkre végre megérkeztünk a szállásunkra, rájöttünk, hogy megérte a
fárasztó utazás. Egy hosszú szerpentinen kanyarogtunk fel a hegyre a busszal, ami azért vall-
juk be nem egy megszokott dolog nálunk. A hotelünk egy erdő közepén volt, mindentől távol,
56
Soproni Széchenyi István Gimnázium
nagyon hangulatosnak találtuk. A következő nap nagyobb utazás nem volt, ekkor találkoztunk
a Mikes Kelemen Elméleti Líceum tanulóival. Egy nagyon kedves dallal köszöntöttek bennün-
ket. Bemutatták nekünk az iskolájukat, illetve a közelükben fekvő települések nevezetességeit.
Ezután Zágont látogattuk meg, ahol Mikes Kelemen született. Kedden volt a nagy kirándulós
nap, és persze mikor esett a hó? Hát aznap. Nagyon élveztem ezt a napot, hiszen számunkra
különleges, hogy május van, és esik a hó. Hóesésben pedig még gyönyörűbb a Szent Anna-tó.
Tanáraink egy váltóversenyt szerveztek nekünk, hogy picit felmelegedjünk a nagy hidegben.
Ezután egy hangulatos séta mellett megnéztük a Mohos-tőzeglápot, majd felmentünk a gyógy-
hatású Torjai Büdös-barlangba. A havazás közben nem hagyott alább, sőt, itt még egy hógolyó is
repült! A napot pedig a Csernátoni falumúzeumban fejeztük be, ahol egy nagyon kedves bácsika
döbbentett rá minket az élet örömeire, és csalt mosolyt az arcunkra kedves mondanivalójával.
Az utolsó előtti napon, egy múzeumlátogatás és városnézés után búcsúztunk el a barátainktól és
Sepsiszentgyörgytől. Az utolsó éjszakánk megint Sztánán volt, ahol egy közös focival zártuk le
a hetünket. Másnap reggel 6-kor kaptuk a reggelit, amit egy szép napfelkelte mellett fogyaszt-
hattunk el. Utána indultunk haza, és késő délután már itthon is voltunk Sopronban.
Programunk lezárásaképpen egy prezentációt mutattunk be, és egy kisfilmet vetítettünk le az
utazásról. Hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk benne, köszönjük szépen tanárainknak, akik-
től egy emléklapot kaptunk, ezzel az idézettel: „… ezen véghatárainkon fekvő legérdekesebb
terület, a szép Székelyföld az, mely legkevésbé van ismerve, melyről önmagunk is legkevesebbet
tudunk.”
Kocsis Lili (10.D)
Soproni Széchenyi István Gimnázium
57