A 2018/2019-es tanév krónikája
A 2018/2019-es tanév krónikája
Gimnáziumunk jogelődjét, a Katolikus Alreáliskolát 169 évvel ezelőtt, 1850-ben alapították.
Vagyis az idei a százhatvankilencedik tanév, ti pedig már a százhatvannyolcadik távozó évfo-
lyam vagytok.
Százhatvankilencedik alkalommal léptek be új diákok a kapukon és kerültek egy új közeg-
be. Százhatvankilencedszer fordult elő, hogy ezekből a közegekből osztályközösségek lettek, és
most történt meg százhatvankilencedszerre az is, hogy ezeken a közösségeken belül barátságok
szövődtek.
Voltak dolgok, amik megváltoztak. És vannak, amik nem.
Volt, hogy diákok vonultak önként a háborúba, és az iskola alsó szintjét a hadsereg lefog-
lalta, hogy hadikórházat rendezhessen be ott. A régi tantárgyakhoz, mint például a számtan és
mértan legtöbbünk nem sok mindent tudott volna hozzászólni. A lányok még akkor sem tudtak
volna, ha történetesen valamelyik reálosztályba járnak, hiszen őket 1964-ig fel sem vették volna
az iskolába. A száz éve ballagók pedig valószínűleg nehezen kezelték volna a digitális táblát,
amit mi már könnyedén tudunk szünetbeli illegális zenehallgatásra használni. Persze ilyet nem
teszünk. Minden bizonnyal ők a digitális naplóra is rácsodálkoztak volna. Ezt egyébként elnéz-
hetjük nekik, hiszen a KRÉTÁ-val kapcsolatban ma is történnek érdekes dolgok: félrenyomott
jegyek, igazolhatatlan hiányzások és ehhez hasonlók.
A lényeg a lényeg, sok minden változott.
Eddig körülbelül 300 tanár tanított itt. Volt 22 korábbi igazgató, és az eltelt évek során több
mint tízezer diák járt ide, és távozott el. De van valami, ami ettől függetlenül máig nem veszített
jelentőségéből. A ballagás továbbra is mindenki számára egy régi korszak lezárását és egy új
korszak kezdetét jelenti.
Megkérdeztem pár diáktársunkat azzal kapcsolatban, szerintük miért lényeges ez az esemény.
Hasonló véleményen voltak mindannyian. Úgy gondolták, nem magának az iskola elhagyásának
van nagyobb jelentősége, inkább a megszokott közösségből történő végleges kiszakadásnak.
Hiszen az épület élettelen, míg diákközösségek meg nem töltik élettel, energiával. A tesiterem
lépcsője is csak halott anyag, míg életre nem kel a rajta futkosó, ugráló, szennyes ruhaneműt
hajigáló diákok miatt.
Voltak olyan elképzeléseim, hogy a beszédbe rakok egy idézetet is valakitől, az osztályközös-
séggel és diákélettel kapcsolatban, de úgy tűnik, ezek nem túl széles körben feldolgozott témakö-
rök, mert semmi használhatót nem találtam.
Aztán rájöttem, talán nem is baj, ha mindenki önmagának találja ki, miért is volt fontos neki
ez az időszak. A legjobb talán az, ha mindenki, akinek életében örökre véget ér egy korszak,
visszapillant és összeszedi, mik is történtek vele az elmúlt években.
Bízom benne, hogy vannak szép emlékeitek osztálykirándulásokról, közös programokról és
úgy nagy általánosságban életetek talán legszebb és legszabadabb korszakáról. Idézzétek fel
ezeket, és gondoljátok végig azt is, kik voltak fontosak számotokra az elmúlt évek alatt. Kik vol-
tak azok, akik segítettek nektek. Akikkel összenevettetek, összekacsintottatok vagy beszélgettetek órán. Akikkel szavak nélkül is ugyanarra gondoltatok. Akiknek megittátok az ásványvizét, vagy
kölcsönkértétek a számológépét. Akik elmagyarázták a leckét, vagy odaadták a házit szünetben
lemásolás céljából.
Biztos vagyok benne, hogy az elmúlt évek alatt rengeteg olyan beszédet hallgattatok végig,
amit aztán azonnal elfelejtettetek, hiszen ez ugyanolyan szerves része az iskolai élet mindennap-
jainak, mint a dolgozatok halogatása és a WC-ajtók rejtélyes hiánya.
Végső soron szeretnék sok szerencsét kívánni nektek a teljes tizenegyedik évfolyam nevében
további tanulmányaitokhoz, életetekhez, és úgy tulajdonképpen mindenhez, amibe belekezdtetek.
Nem tudom, hogy az igazgató úr utánam jön-e, de ha igen, szeretnék spoilerezni egyet:
Az Erő legyen veletek!
Dudla Zsolt (11.D)
52 Soproni Széchenyi István Gimnázium
Soproni Széchenyi István Gimnázium
A 12. évfolyamosok búcsúbeszéde
Ilyenkor úgy illik, hogy mindenkit tisztelettel köszöntök, de úgy érzem most helyénvalóbb szó a
szeretettel.
Szebb szó a szeretettel.
Így hát
Szeretettel köszöntök mindenkit
Szeretettel köszöntöm az igazgató urakat, akik egyben tartották azt az épületet, meg az évek
során bent az épületben a gyerekeket, s igazgattak, hogy abban a sokfolyosós, sokemeletes út-
vesztőben el ne vesszünk.
Szeretettel köszöntöm tanárainkat, akik fogták a kezünket, vagy inkább lökdösték a hátunkat,
amíg gyermekekből felnőttekké, vagyis hát valami olyasmikká cseperedtünk.
És megnyugvásunkra mostanra minden rossz jegyet, minden összeszólalkozást, minden szá-
munkra kevésbé kedves órát elfeledtünk.
Amit pedig mégsem, azt majd most elengedjük.
Szeretettel köszöntöm a szülőket, édesanyámat, édesapámat és mindenki más édesanyját és édes-
apját.
Akik végtelen türelemmel csendesítették az évek zaját.
S kisebb-nagyobb sikerrel enyhítették kusza lelkünk minden baját.
Akik megfeszítették a Liszt utcában a nagykapu bomladozó falapját,
és kinyitották előttünk a gimnázium és a lehetőségek tárházának ütött-kopott ajtaját.
Szeretettel köszöntöm a testvéreket,
53