VISSZATEKINTÉS
„ Tedd , amit tudsz , azzal , amid van , és ott , ahol vagy !” ( Theodor Roosevelt )
5 évvel ezelőtt , amikor iskolavezetői munkámat elkezdtem , arra vállalkoztam , hogy elkötelezett leszek amellett , hogy a Soproni Széchenyi István Gimnáziumban tanuló diákok és szüleik az iskolával a hitelesség , az elfogadás és az empatikus megértés fogalmát azonosítsák . Fontos törekvésemként fogalmaztam meg , hogy a gyerekek megéljék az iskolában folyó pedagógiai munkán keresztül a nyitottságot , az új ötletek támogatását , a szabadságot , az autonómiát , a tudás sokszínűségét és egymás véleményének elfogadását . Kiemelt célként határoztam meg , hogy a tanulók részesei lehessenek az elkötelezett , megbízható , kreatív , támogató pedagógusi szakmaiságnak . Feladatomnak tekintettem , hogy a diákok ne passzív „ elszenvedői ” legyenek az ismeretek elsajátításának , hanem aktív tevékenységeik ( vagy annak szimulációi ) alapján vonódjanak be ebbe a folyamatba . Kihívásként szem előtt tartottam , hogy az állandóan változó pedagógiai-nevelési környezetben a változásokra rugalmas válaszokat kell adni . A tömeges és egyéni tehetséggondozás súlypontjainak újrajelölését , a kor kihívásaihoz igazítását lényeges vezetői feladatnak gondoltam . Olyan modell kidolgozását tekintettem meghatározónak , amelyben a Széchenyi István Gimnázium nyitott iskolává válik . Ez azt jelenti , hogy hozzáférhetővé teszi módszereit , eredményeit , munkaformáit ; hogy más intézmények számára is példaértékű , működésében koherens , befogadó , gyermekközpontú pedagógiai gyakorlattal bír ; hogy szervezeti innovációjával példát mutat , és mindezt képes közérthetően és hitelesen publikálni , valamint átadni . Egyértelmű volt számomra az , hogy a tanári hatékonyság az oktatás során nem önmagában a pedagógus tantárgyi tudásán , végzettségén , tanítási módszerén múlik , hanem – a személyiségét is beleértve – egy komplex összhatáson , amelynek segítségével eredményes tud lenni . Ez pedig a tanárszemélyiség folyamatos fejlesztésén is múlik , ami már a szakmai önértékeléssel összefüggő problémakör . A szakmai munkaközösségek és a segítő szakmai munkacsoportok szerepének újraértelmezését , a szakmai közösségek operatív szerepének mélyítését lényegesnek ítéltem meg . Ezzel a pedagógusközösség horizontjára kívántam helyezni a rendszeres szakmai párbeszédet , a társtámogatást , az iskolai attitűdfejlesztést ( innováció , véleménycsere , csoportvita ).
A tanulás támogatásának , a tanári és a tanulói digitális kompetencia fejlesztésének célkeresztbe állítása sarkalatos pontja volt szakmai elképzelésemnek .
Az intézmény gazdasági életének szervezése megkerülhetetlen tényezője az iskolavezetőnek . Kiemelt feladataim közé tartozott tehát az intézmény rendszeres forrásbővítése .
Soproni Széchenyi István Gimnázium
5