2. oldal
NLG Hírmondó
Velencei karnevál
Vándorffyné Gyarmati Edit tanárnő szervezésével február 21-én lehetőségünk volt
elutazni Velencébe, a velencei karneválra.
Kísérőtanáraink között volt még Edina néni és Brecsok Ági néni is.
Késő este indultunk az Interspartól, 8-9 órába
telt, míg megérkeztünk Trevisóba, ahol átszállva
a vonatra elértük Velencét. Nagyon szép – és
vizes – volt az érkezésünk, mivel esett, és mellesleg Velence is egy elég vizes városnak számít.
Fáradtan, de örömmel szálltunk le a
vaporettóról – ez egy vízibusz-féle járgány, ami
mindenhova elvitt, ahova kellett.
Első utunk a hotelhez vezetett, ahova már mindenki bőrönddel és táskákkal indult, a felvonulók
és maszkos eladók között. A szállás elfoglalása
után ellátogattunk a Dózse-palotába. Nem sok
időt töltöttünk itt el, kicsit kevés is volt a palota
felfedezéséhez. Kiérvén a palotából kaptunk pár
óra szabadidőt. Nagyon sok maszkárus és különböző, Velencével kapcsolatos tárgyak eladóbódéi között sétálgattunk. Hihetetlen mennyiségű és fajta álarc volt, szinte lehetetlen volt a választás.
Néztük a felvonuló tömeget, az általában párokban sétálgató teljes jelmezes hölgyeket és férfiakat, akikkel lehetett képet csinálni. Így az egyik
leggyakrabban elhangzott mondatunk ez volt:
Una foto, per favore?
Este nyolckor egy oroszlános szobornál volt a
találkozó. Egy koncertet akartunk megnézni, de a
csoport egy része már nagyon fáradt volt, így mi
is visszatértünk a szállásra, ahol elfoglalhattuk
saját szobáinkat. Végre ágyban aludhattunk, nem
kuporogva a buszon, ez azért nagy élménynek
számított…
Másnap reggel 8-kor az étkezőben megreggeliztünk, caffe latte-t és croissant-t kaptunk. Ezután
felmehettünk a tetőteraszra, ahol csodás látvány
fogadott minket. Lehetett látni az Alpok hegycsúcsait, a tengert és a nevezetes épületeket.
Nagyon szép volt, itt több csoportképet is csináltunk.
A Szent Márk térre mentünk, ahol a megtekintendő program az Il Volo dell’Angelo volt, azaz
az angyal repülése. Mi ugyan nem sokat láttunk
az egészből, de annyiból állt a jelenet, hogy a tavalyi „legszebb álarc” nyertes hölgyet drótkötél-
pályán a sokaság felett szép lassan leeresztették
a Szent Márk térre, ahonnan konfettit szórt a
népes tömegre. A helyiek hangosan éljeneztek
neki, biztatták.
Ezután szintén szabad program következett, egy
utolsó vásárlásra volt időnk. Megkóstoltuk az
olasz fagyit és pizzát, de ide egyórás, gyötrelmes
küzdelem árán sikerült csak eljutnunk, a hatalmas tömegben, ahol senki sem tudott mozdulni.
A megbeszélt időpontban visszaértünk a szállásra.
Összepakolva, a bőröndöket elrendezve, elindultunk Buranóba, a csipke és a kis, színes házak
szigetére. Aranyosak és szépek voltak a házak,
egy kicsit balatoni hangulatot árasztott a tenger
és a naplemente látványa. Miután kigyönyörködtük magunkat, felszálltunk a Vaporetto járatára,ami Muranóba vitt. Ez a sziget az üvegművességéről híres. Sajnos már este értünk ide, ezért
nem tudtunk bemenni az üveggyárba, így csak
egy helyi kis bisztróba tértünk be. Elhagyva a szigetet, visszatértünk a szállásra a bőröndjeinkért,
és a sok cuccal elindulva utoljára vaporettóztunk
egy jót, majd Trevisóba vettük az irányt vonattal.
A vonatút mókás volt, mert egy enyhén drogos
állapotban lévő, banánnak
öltözött olasz
férfi csúszkált
a vonat ülései
között hangosan üvöltözve,
ezzel szórakoztatva a népet. Átszálltunk a buszra,
ami már csak
három pihenő
erejéig állt meg. Reggel 6 óra körül már a
’magyar tengert’ láthattuk. Csepelen át jöttünk,
és 8 körül értünk vissza az Interspar parkolójába,
ahol hozzátartozóink már izgatottan várták érkezésünket és élménybeszámolónkat.
Köszönjük ezt a csodás olasz utazást, amiről sok
emlékünk marad meg képekben és videókban!
(Szilágyi Sziszi és Oláh Edina 10/C)