1. évfolyam 3. szám
3. oldal
Ballagás
„ B allag már a vén diák… ”
Ahogy minden évben, idén is eljött a ballagók ideje. Az évek hamar elrepülnek: akik ma még gimnazisták, holnap már felnőttek. Megnyílik előttük a világ, és kezdetét veszi a kemény élet. De ne szaladjunk még annyira előre.
Mindenki jól tudja, hogy a ballagást megelőzi a
bolond ballagás, ami idén kissé keményebbre sikeredett. Minden osztály vicces jelmezbe bújt, és
végigjárta az iskolát – maguk mögött hagyva egyegy nagy víztócsát. Fújták ránk a légfrissítőket,
fröcskölték a cukros vizet, és egy-egy osztálytól
kaptunk cukrot is. Hangosan meneteltek végig az
iskolában. Tény, hogy kicsit durvábbak voltak az
eddigieknél, de valahogy így is megérte látni a
végzős diákok arcán a mosolyt.
Pár nappal később virágba borult az iskola,
hogy kezdetét vehesse a ballagás. A termekben
izgatottan vártuk, hogy láthassuk körbevonulni a
ballagó osztályokat. Evvel az utolsó úttal még elbúcsúzhatnak a gimnazista élettől a végzősök. Fodor Eszter 12.-es tanuló ezt nyilatkozta: „Nagyon
furcsa volt most olyan szemmel nézni a dolgot,
hogy rólad szól ez az egész, mivel előző években
mindig csak mondogattuk, hogy ha majd mi ballagunk… De most tényleg mi ballagtunk, és tényleg
úgy van, hogy az utolsó hónapra kovácsolódik
össze az osztály.”
Miután megtették útjukat a ballagók, kezdetét
vette maga a műsor. Az igazgatónő beszéde után
egy-egy végzős is elmondhatta gondolatait, végül
az osztályfőnökök is köszönetet mondtak. Aztán
elengedték a lufikat, és evvel lezárult egy fejezet
az életükben. Sokak számára hihetetlen volt, hogy
vége az egésznek. Nemrég még távolinak tűnt az
egész, most mégis lépniük kell - és bár lehet, nem
olyan volt mindenkinek, mint ahogy azt várta,
mégis mindannyian tudják, hogy az élet még csak
most kezdődik számukra.
(Mohácsi Anita)