NLG Hírmondó
9
Vers
Születésnapomra
Tizenkilenc éves lettem én,
irományom elején
teszekveszek.
Toscanellót szívogatnék,
egy Peronit úgy meginnék,
csincsin!
Szenvedés lett az életem,
amíg csak a szerelmet keresem:
szép
e kép.
Eszem már a végét járja,
YOLO, az az élet átka,
snapback snapchat.
Tintám meg nem folyik,
míg verssorom kerekedik:
úri
muri.
Ábrándozok a télben járva,
közben merengek a térben állva
ideoda.
Nagy bulikat csapatva,
az eszem meg elkopva
lépek,
tépek.
Hipsztérikus ábrázatot öltök,
kék szemeid, melyeket lelkemben őrzök
sírva,
bírva.
Felrakom a tétet,
ahogy elhagyom a fészket
félve,
téve.
(Kovács Viktor Zoltán 13/A)
De szívemnek nagyobb fájdalom,
hogy szerelmem nem láthatom
se itt,
se ott.
Fesztelenül szórakoznék,
Kecskemétre de elmennék
esztelen,
meztelen.
(Haska Fanni (11/C) fotója )