2.évfolyam 2. szám
2015. február
– Tényleg? Én azt hittem, az ajándékozás...
– Csak az olyanoknál, mint te.
– Miért, én milyen vagyok?
– Hát…. Pont olyan!
– Milyen költőien fogalmaztad meg.
– Kedvességed most is felbecsülhetetlen.
– Még mindig jobb a kedvességem a “drámai monológodnál”.
– Elegem van belőled, többet nem szólok hozzád!
– Van Isten!
Splinter és Deckler órákon keresztül csendesen fagyoskodott a téli hóesésben. Itt-ott egy-egy ember sétálgatott a parkban, cipőjük talpának nyomát a havas járdákon hagyva.
Egyszer csak a nagy hózuhatagban feltűnt egy csapzott kutya, utána egy rongyos öltözetű férfi. Arca vörösen
rikított a nagy és végtelen fehérségben. Lehelete messziről is látszott