NLG Hírmondó 1. - Page 2

2. oldal NLG Hírmondó Velencei karnevál Vándorffyné Gyarmati Edit tanárnő szervezésével február 21-én lehetőségünk volt elutazni Velencébe, a velencei karneválra. Kísérőtanáraink között volt még Edina néni és Brecsok Ági néni is. Késő este indultunk az Interspartól, 8-9 órába telt, míg megérkeztünk Trevisóba, ahol átszállva a vonatra elértük Velencét. Nagyon szép – és vizes – volt az érkezésünk, mivel esett, és mellesleg Velence is egy elég vizes városnak számít. Fáradtan, de örömmel szálltunk le a vaporettóról – ez egy vízibusz-féle járgány, ami mindenhova elvitt, ahova kellett. Első utunk a hotelhez vezetett, ahova már mindenki bőrönddel és táskákkal indult, a felvonulók és maszkos eladók között. A szállás elfoglalása után ellátogattunk a Dózse-palotába. Nem sok időt töltöttünk itt el, kicsit kevés is volt a palota felfedezéséhez. Kiérvén a palotából kaptunk pár óra szabadidőt. Nagyon sok maszkárus és különböző, Velencével kapcsolatos tárgyak eladóbódéi között sétálgattunk. Hihetetlen mennyiségű és fajta álarc volt, szinte lehetetlen volt a választás. Néztük a felvonuló tömeget, az általában párokban sétálgató teljes jelmezes hölgyeket és férfiakat, akikkel lehetett képet csinálni. Így az egyik leggyakrabban elhangzott mondatunk ez volt: Una foto, per favore? Este nyolckor egy oroszlános szobornál volt a találkozó. Egy koncertet akartunk megnézni, de a csoport egy része már nagyon fáradt volt, így mi is visszatértünk a szállásra, ahol elfoglalhattuk saját szobáinkat. Végre ágyban aludhattunk, nem kuporogva a buszon, ez azért nagy élménynek számított… Másnap reggel 8-kor az étkezőben megreggeliztünk, caffe latte-t és croissant-t kaptunk. Ezután felmehettünk a tetőteraszra, ahol csodás látvány fogadott minket. Lehetett látni az Alpok hegycsúcsait, a tengert és a nevezetes épületeket. Nagyon szép volt, itt több csoportképet is csináltunk. A Szent Márk térre mentünk, ahol a megtekintendő program az Il Volo dell’Angelo volt, azaz az angyal repülése. Mi ugyan nem sokat láttunk az egészből, de annyiból állt a jelenet, hogy a tavalyi „legszebb álarc” nyertes hölgyet drótkötél- pályán a sokaság felett szép lassan leeresztették a Szent Márk térre, ahonnan konfettit szórt a népes tömegre. A helyiek hangosan éljeneztek neki, biztatták. Ezután szintén szabad program következett, egy utolsó vásárlásra volt időnk. Megkóstoltuk az olasz fagyit és pizzát, de ide egyórás, gyötrelmes küzdelem árán sikerült csak eljutnunk, a hatalmas tömegben, ahol senki sem tudott mozdulni. A megbeszélt időpontban visszaértünk a szállásra. Összepakolva, a bőröndöket elrendezve, elindultunk Buranóba, a csipke és a kis, színes házak szigetére. Aranyosak és szépek voltak a házak, egy kicsit balatoni hangulatot árasztott a tenger és a naplemente látványa. Miután kigyönyörködtük magunkat, felszálltunk a Vaporetto járatára,ami Muranóba vitt. Ez a sziget az üvegművességéről híres. Sajnos már este értünk ide, ezért nem tudtunk bemenni az üveggyárba, így csak egy helyi kis bisztróba tértünk be. Elhagyva a szigetet, visszatértünk a szállásra a bőröndjeinkért, és a sok cuccal elindulva utoljára vaporettóztunk egy jót, majd Trevisóba vettük az irányt vonattal. A vonatút mókás volt, mert egy enyhén drogos állapotban lévő, banánnak öltözött olasz férfi csúszkált a vonat ülései között hangosan üvöltözve, ezzel szórakoztatva a népet. Átszálltunk a buszra, ami már csak három pihenő erejéig állt meg. Reggel 6 óra körül már a ’magyar tengert’ láthattuk. Csepelen át jöttünk, és 8 körül értünk vissza az Interspar parkolójába, ahol hozzátartozóink már izgatottan várták érkezésünket és élménybeszámolónkat. Köszönjük ezt a csodás olasz utazást, amiről sok emlékünk marad meg képekben és videókban! (Szilágyi Sziszi és Oláh Edina 10/C)