NLG Hírmondó 1. - Page 14

2.évfolyam 2. szám 2015. február – Tényleg? Én azt hittem, az ajándékozás... – Csak az olyanoknál, mint te. – Miért, én milyen vagyok? – Hát…. Pont olyan! – Milyen költőien fogalmaztad meg. – Kedvességed most is felbecsülhetetlen. – Még mindig jobb a kedvességem a “drámai monológodnál”. – Elegem van belőled, többet nem szólok hozzád! – Van Isten! Splinter és Deckler órákon keresztül csendesen fagyoskodott a téli hóesésben. Itt-ott egy-egy ember sétálgatott a parkban, cipőjük talpának nyomát a havas járdákon hagyva. Egyszer csak a nagy hózuhatagban feltűnt egy csapzott kutya, utána egy rongyos öltözetű férfi. Arca vörösen rikított a nagy és végtelen fehérségben. Lehelete messziről is látszott