NLG Hírmondó 1. - Page 12

2.évfolyam 2. szám 2015. február Sleeping Zombies: Egy pad 24 órája – Idén karácsonykor is esik a hó New York City utcáira. Minden vakítóan fehér a Central Parkban. – Kit érdekel, mi milyen színű? Hideg van! – Elég már, Splinter! Ne szálkáskodj folyton! – Nagyon vicces vagy, Deckler. Nem értem, miért kell mindig kötözködnöd?! Nélkülem sose élted volna túl azt, ami rajtad, azaz rajtunk történt. – Ebben igazad van, de akkor is… Kérlek, ne szakíts félbe. – Rendben, csak ne szomorkodj már nekem, olyan lehangoló! – Bocsánat, bocsánat. – Haaaaa….. Hogy is van tovább? – Kíváncsi vagy rá?! – Nem, de mondjad, rád fér a gyakorlás, nem mondasz túl jól monológokat. – Gonosz vagy! – Mondtál valamit?!! – Semmit… Akkor folytathatom? – Folytasd… – Szóval. Minden vakítóan fehér a Central Parkban. A fák már réges-rég lekopaszodtak. Madárból is csak az itt telelők maradtak hideg, hófödte otthonukban. De nem bánom, mert legalább télen is boldogítanak minket aprócska, játékos ugrásaikkal. – Azt azért nem mondanám, hogy boldog vagyok az ugrálásuktól… – De hát mindig nevetsz, ha rajtad ugrabugrálnak a kis aranyosak! – Persze, mert csikis vagyok! – Nem értem. Hogy lehetsz csikis pad létedre?! – Pontosan úgy, ahogy te, drága Deckler. – Megáll az eszem tőled! – Istenem, bár a szája állna meg inkább! – Jól van, akkor csendben maradok… – Ne! Folytasd a monológot! – De azt mondtad, maradjak csendben… – Ne vitatkozz! – Jó… Tehát. Minden nyugodt és csendes. A táj olyan rezzenéstelen, mintha a levegő is megfagyott volna. – Egyszerűbben fogalmazva: hideg van. – Egy embert sem látni a közelben. Valószínűleg még mindenki otthon van, talán alszik, vagy csak kihasználja az időt, amit együtt tölthet a szeretteivel. Végül is ez a karácsony lényege.