Szeretem a kihívásokat és
a sokszínűséget, s mind-
ezt ebben a pozícióban
folyamatosan meg is kapom.
Sokféle típusú feladattal talál-
kozom a munkám során, melyek
fejlesztik problémamegoldó képessége-
met és folyamatosan szélesítik látókörömet.
Sokszor számíthattam a képviselő-testület
segítségére, valamint külön köszönettel tar-
tozom a település lakóinak, akik kiváló hoz-
záállást tanúsítottak a közösségi összefogás
terén. Ugyanakkor a családom folyamatos
támogatása nélkül, ez az interjú sem jöhetett
volna létre.
Az egyik legnagyobb eredménynek azt
tartom, hogy sikerült megtartani a telepü-
lésen az általános iskola felső tagozatát. A
jogszabályi előírások szerint, ha az ötödik
osztályban nem lett volna meg a minimális ti-
zennégy tanuló, akkor nem indulhatott volna
osztály, ezáltal a gyerekeknek Kalocsára kel-
lett volna bejárniuk. Áthidaló megoldásként
felkerestük a szomszéd település alsó tago-
zatos diákjainak szüleit és meggyőztük őket
az általunk nyújtott szolgáltatásokról, hogy
Szakmárt válasszák gyermekeik felső tagoza-
tos tanulmányainak elvégzésére. Ehhez elen-
gedhetetlen feltétel volt egy – az előírásoknak
megfelelő, korszerű – iskolabusz indítása,
mellyel a gyerekeket utaztatjuk a két település
között mindennap. Talán ennek is köszönhe-
tő, hogy sikerült meggyőznünk a családokat,
így a környékbeli gyerekek továbbra is ebben
a biztonságos és ott-
honos kis falusi iskolá-
ban tanulhatnak, amely
nemrég fenntartót váltott
és átkerült az egyházi intéz-
mények sorába.
Ha még egyszer polgármester lehetnék,
akkor tovább folytatnám a megkezdett mun-
kát, építeném és fejleszteném a közösségi
életet a falu lakóinak támogatásával, fejlesz-
teném az infrastruktúrát, szépíteném köz-
ségünket, hogy Szakmár még vonzóbb tele-
pülés legyen a letelepedni vágyó fiatal párok
számára. Nem utolsó sorban az sem lenne
hátrány, ha néhány befektetési szándékú cég
is szemet vetne falunkra.
Sosem gondoltam volna, hogy elég né-
hány motiváló, bátorító szó egy odaadó, ten-
ni akaró falusi közösség számára és együtt
óriási eredmények érhetők el.
A legérdekesebb történet, ami a polgár-
mesterségem alatt történt velem, hogy egyik
március 15-ei beszédem végén – tekintet-
tel arra, hogy sohasem voltam a szavak és
főleg nem a versek mestere – idősebb fi-
amnak adtam át a lehetőséget, hogy elsza-
valjon egy odaillő, szép magyar verset. Na-
gyon felemelő volt számomra az a pillanat,
amikor felkonferálhattam Gergőt és, hogy
utána együtt zsebelhettük be a közönség
elismerését.
97