Társadalmi munkában
egy választási ciklus alatt
elértük, hogy az addig sá-
ros, latyakos utcák szilárd
aszfalt burkolatot kapjanak.
Új iskolaszárny épült, megkezdő-
dött a földgáz bevezetése, kábel tv há-
lózatot és saját stúdiót építettünk és lehetne
folytatni…
1994-ben nem indultam a választáso-
kon, de alpolgármester maradtam négy
évig. A településvezetői feladatokat 2002-
ben kezdtem újra. Úgy éreztem, hiányzik
a szülőfalumért végzett munka, a helyi
közösségek, a rendezvények, a dusnokiak
lelkülete. A legbüszkébb talán arra vagyok,
amikor vidékiektől hallom, milyen szép a
falunk, milyen rendezett, tiszta és igényes.
„Jó dusnokinak lenni!” - fűzöm monda-
nivalómba egy-egy rendezvényen, beru-
házás átadáson. A legnagyobb hatást azok
a fejlesztések tették rám, amik bizonytalan
feltételek mellett valósultak meg. Ez azt je-
lenti, hogy sok pályázatunknak nem láttuk
a végét, általában nem volt meg hozzájuk a
saját erőnk. Mégis belevágtunk, mert hit-
tük, hogy a kedvezőtlen körülmények is
változhatnak, vagy változtathatók. Ez azt
is eredményezte, hogy a környékbeli tele-
pülésekhez képest előrébb jártunk útépí-
tésben, szennyvízcsatorna, energetikai be-
ruházások, zarándokút és sok más apróbb
feladatok tekintetében. Ehhez persze kellett
a képviselő-testület
tagjainak jó hozzáál-
lása is, akik előkészített
fejlesztési terveinket ma-
radéktalanul elfogadták.
Ma már elmondhatjuk, hogy
minden intézményünk felújított, akadály-
mentes, hőszigetelt, napelemmel ellátott, jó
feltételeket biztosít az ott dolgozóknak és a
falu lakóinak egyaránt. Természetesen van-
nak vágyaink. Az idősödő lakosság miatt
szükség lenne bentlakásos idős otthonra,
aminek már megvan a helye és a vázlatos
terve is.
A ’60-as években épült tornaterem mellé
jó lenne építeni egy sportcsarnokot, hiszen
Dusnokon még mindig sok a sportolni vá-
gyó fiatal. A lakosságszámban kedvező ten-
denciaként – folyamatos csökkenés után
– növekedés mutatkozik. Új házak épül-
nek, a vidéken, külföldön élő fiatalok vis�-
szaszállingózása figyelhető meg. Egy ifjú
vállalkozónak köszönhetően bontásra ítélt
házak helyén új otthonok épülnek, ami-
ket fiatalok vásárolnak meg, vagy vesznek
bérbe. Ma már ott tartunk, hogy nincs üres
önkormányzati telkünk, a jobb vagy éppen
bontásra ítélt házak nagy része elfogyott. A
jövőt éppen ezért a visszaköltöző, itt mara-
dó fiatalokban látom. Ezért továbbra is val-
lom, hiszem, hangoztatom, hogy: Jó dusno-
kinak lenni!
33