Mielőtt megpályáztam
volna ezt a pozíciót, a
Zsanán élő embereken -
politikai hovatartozásuktól
függetlenül -, jelentős mérték-
ben érezhető volt az, hogy vál-
tozást szeretnének a település vezeté-
sét tekintve. Ebből természetesen még nem
következett volna az, hogy képviselő, majd
polgármester legyek, de az emberek többsé-
ge úgy gondolta, alkalmas lehetek arra, hogy
községünk életét a helyes mederbe tereljem.
Sokan kerestek meg, hogy közöljék velem:
jelöltessem magam. Elvállaltam a feladatot,
mert egyetértettem azzal, hogy új irányra,
változásra van szükség. Akkoriban nem volt
semmiféle előzetes elképzelésem a telepü-
lés vezetéséről, viszont voltak gondolataim
egy közösség életéről. 1994 óta veszek részt
az önkormányzat munkájában. Tősgyökeres
zsanaiként kezdetben a képviselői posztot
töltöttem be, majd alpolgármester lettem, és
2002 óta vagyok független polgármester.
A legfontosabb számomra az ember, aki
csak közösségben létezik. Az összefogás és az
együttgondolkodás létünk egyik alappillére.
Minden nap törekszem arra, hogy Zsanán
ez a közösségi erő minél inkább megmutat-
kozzon. Mindeközben igyekszem megfelelni
a helyi elvárásoknak. Azt szeretném, hogy a
problémákat itt helyben megoldjuk, ami per-
sze nem lehetséges teljes körűen, de az irányt
mindenféleképpen igyekszem megmutatni.
Vannak azonban olyan
akadályok, melyeket
nem sikerült teljesség-
gel megoldani. Sajnálattal
kellett tudomásul vennem,
hogy 2014. szeptember 1-től a
törvényi szabályozások miatt, meg-
szűnt az általános iskola felső tagozata Zsa-
nán. Ugyanakkor nagy büszkeséggel tölt el,
hogy településünk infrastrukturális ellátott-
sága száz százalékos, és vállalkozóbarát ipari
övezettel is rendelkezik.
Minden optimizmusom ellenére azonban
úgy látom, hogy a vidék jövőképe rendkívül
homályos. Azt gondolom, hogy az ezer fő
alatti települések túlnyomó része a szerep-
nélkülivé válás felé sodródik, ezért fontos a
jelenlegi és jövőbeli pályázati lehetőségek
maximális kiaknázása, a természeti adottsá-
gaink figyelembe vétele és a lakosság helyben
tartása.
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol
otthon legyünk benne.” Tamási Áron: Ábel a
rengetegben című regényének utolsó mon-
data kifejezi az emberek alapvető igényét az
otthon iránt, ami egyszerre jelent földraj-
zi helyet, szülőföldet és emberi közösséget.
Az életem részévé vált a faluról való gon-
doskodás és remélem, hogy sikerül a helyi-
eknek a lehető legjobb életkörülményeket
kialakítani.
117