My first Publication KLIMAKONYV_TELEPULESI_ONKORMANYZAT_04_24 | Page 125
TERVEZZÜNK OKOSAN!
Az éghajlatváltozás hatására két fő időjárási tényező
fenyegeti az úthálózatot és az egyéb közlekedési infra-
struktúrákat: egyre gyakoribbá válnak a nagy esőzések,
illetve a forró, aszályos időszakok.
Mit tehetünk a forróság ellen?
A hőség nem csak az embereket viseli meg, de az uta-
kat, járdákat is. Az egybefüggő, sötét felületek a nap-
fény nagy részét magukba szívják és visszasugározzák a
környezetükbe. Ezen felül az aszfalt a nagy hő hatására
veszít a szilárdságából, és hullámosodik, megrepede-
zik. Ezért az aszfaltburkolatok helyett a lehető legtöbb
helyen világosabb, de nem vakító (matt) burkolato-
kat alkalmazzunk! Erre alkalmas lehet a beton, illetve
világosabb elemes burkolat (műkő, gránit stb.). Utóbbi
szerencsésebb, mert a hőtágulás miatt a nagyobb, egy-
befüggő betonfelületek is megrepedeznek.
A parkolóhelyeket áldozzuk fel a fákért és ne fordítva!
A hőség kialakulása ellen fasorok ültetésével is lehet
tenni. A fák felveszik a talajból a vizet és nagy felületen
elpárologtatják azt, ami akár 10°C-kal is hűtheti a leve-
gőt a közvetlen környezetében. Ezen kívül árnyékolnak
is, így nem engedik felmelegedni a burkolt felületeket.
A legcélszerűbb lombhullató fákat választani, amelyek
nyáron árnyékolnak, de télen átengedik a napfényt.
A legszerencsésebb, ha a fasorok az úttest és a járda
közé kerülnek. Ha erre nincsen elegendő hely, az úttest
szélességének csökkentésével vagy a parkolóhelyek
felszámolásával teremtsük meg!
A záporok elleni védekezés
Az öregedő települési műszaki infrastruktúra számára
egyre nagyobb kihívást jelent a megváltozott eloszlású
esőzések kezelése. A hirtelen lezúduló, nagy mennyi-
ségű csapadék túlterheli a vízelvezető hálózatokat, mely
nagy anyagi kárral járó elöntésekhez vezethet.
A legszerencsésebb, ha nagy zöldfelületek állnak ren-
delkezésre, melyek felszívják a víz nagy részét. Termé-
szetesen ekkor is lehet szükség valamilyen mértékű
vízelvezetésre, de az első lépés, amit megtehetünk,
hogy a burkolt felületek csökkentjük, a zöldfelületeket
növeljük!
Ahol a sűrűbb beépítés miatt szinte egyáltalán nincs
lehetőség zöldfelületen való szikkasztásra, ott is tehe-
tünk lépéseket. Különösen ezeken a területeken nagy a
jelentősége az útfásításnak, de ügyelni kell, hogy a fák
melletti talaj ne tömörödjön be, ezért az autók ráparko-
lását meg kell akadályozni.
Ahol a szilárd burkolatok alkalmazása elengedhetetlen,
még mindig alkalmazhatók vízáteresztő anyagok (pl.
drénbeton, drénaszfalt, terméskő, műgyanta, gyöngy-
kavics, gyeprács stb.). Vízáteresztő burkolatok alkal-
mazásakor csak kisebb vízelvezető rendszer kiépítése
szükséges, vagy esetenként teljesen el is hagyható. A
közlekedési felületeken a víz szennyezettségétől is függ,
hogy szabad-e közvetlenül zöldfelületre vagy talajba
továbbítani, ezért használatuk leginkább a járdák és
parkolók esetében ajánlott.
Mivel a zöldfelületek és vízelvezető burkolatok haszná-
lata sem mindig elegendő, ezért a vízelvezető árkokat
sem szabad felhagyni. Sőt, a jelenleginél sokkal na-
gyobb áteresztő képességű árkokra, átfolyókra van
szükség.
TUDTA?
A vízelvezetésnél a legszűkebb ke-
resztmetszet számít!
A vízelvezetésnél különösen fontos
a rendszeres karbantartás. Az árkok,
átfolyók, zöldfelületek mindig legye-
nek tiszták! A szemét, ágak, falevelek,
levágott fű eltömíti a szűkületeket, és
máris térdig járhatunk a vízben!
125