My first Publication KLIMAKONYV_TELEPULESI_ONKORMANYZAT_04_24 | Page 125

TERVEZZÜNK OKOSAN! Az éghajlatváltozás hatására két fő időjárási tényező fenyegeti az úthálózatot és az egyéb közlekedési infra- struktúrákat: egyre gyakoribbá válnak a nagy esőzések, illetve a forró, aszályos időszakok. Mit tehetünk a forróság ellen? A hőség nem csak az embereket viseli meg, de az uta- kat, járdákat is. Az egybefüggő, sötét felületek a nap- fény nagy részét magukba szívják és visszasugározzák a környezetükbe. Ezen felül az aszfalt a nagy hő hatására veszít a szilárdságából, és hullámosodik, megrepede- zik. Ezért az aszfaltburkolatok helyett a lehető legtöbb helyen világosabb, de nem vakító (matt) burkolato- kat alkalmazzunk! Erre alkalmas lehet a beton, illetve világosabb elemes burkolat (műkő, gránit stb.). Utóbbi szerencsésebb, mert a hőtágulás miatt a nagyobb, egy- befüggő betonfelületek is megrepedeznek. A parkolóhelyeket áldozzuk fel a fákért és ne fordítva! A hőség kialakulása ellen fasorok ültetésével is lehet tenni. A fák felveszik a talajból a vizet és nagy felületen elpárologtatják azt, ami akár 10°C-kal is hűtheti a leve- gőt a közvetlen környezetében. Ezen kívül árnyékolnak is, így nem engedik felmelegedni a burkolt felületeket. A legcélszerűbb lombhullató fákat választani, amelyek nyáron árnyékolnak, de télen átengedik a napfényt. A legszerencsésebb, ha a fasorok az úttest és a járda közé kerülnek. Ha erre nincsen elegendő hely, az úttest szélességének csökkentésével vagy a parkolóhelyek felszámolásával teremtsük meg! A záporok elleni védekezés Az öregedő települési műszaki infrastruktúra számára egyre nagyobb kihívást jelent a megváltozott eloszlású esőzések kezelése. A hirtelen lezúduló, nagy mennyi- ségű csapadék túlterheli a vízelvezető hálózatokat, mely nagy anyagi kárral járó elöntésekhez vezethet. A legszerencsésebb, ha nagy zöldfelületek állnak ren- delkezésre, melyek felszívják a víz nagy részét. Termé- szetesen ekkor is lehet szükség valamilyen mértékű vízelvezetésre, de az első lépés, amit megtehetünk, hogy a burkolt felületek csökkentjük, a zöldfelületeket növeljük! Ahol a sűrűbb beépítés miatt szinte egyáltalán nincs lehetőség zöldfelületen való szikkasztásra, ott is tehe- tünk lépéseket. Különösen ezeken a területeken nagy a jelentősége az útfásításnak, de ügyelni kell, hogy a fák melletti talaj ne tömörödjön be, ezért az autók ráparko- lását meg kell akadályozni. Ahol a szilárd burkolatok alkalmazása elengedhetetlen, még mindig alkalmazhatók vízáteresztő anyagok (pl. drénbeton, drénaszfalt, terméskő, műgyanta, gyöngy- kavics, gyeprács stb.). Vízáteresztő burkolatok alkal- mazásakor csak kisebb vízelvezető rendszer kiépítése szükséges, vagy esetenként teljesen el is hagyható. A közlekedési felületeken a víz szennyezettségétől is függ, hogy szabad-e közvetlenül zöldfelületre vagy talajba továbbítani, ezért használatuk leginkább a járdák és parkolók esetében ajánlott. Mivel a zöldfelületek és vízelvezető burkolatok haszná- lata sem mindig elegendő, ezért a vízelvezető árkokat sem szabad felhagyni. Sőt, a jelenleginél sokkal na- gyobb áteresztő képességű árkokra, átfolyókra van szükség. TUDTA? A vízelvezetésnél a legszűkebb ke- resztmetszet számít! A vízelvezetésnél különösen fontos a rendszeres karbantartás. Az árkok, átfolyók, zöldfelületek mindig legye- nek tiszták! A szemét, ágak, falevelek, levágott fű eltömíti a szűkületeket, és máris térdig járhatunk a vízben! 125